Általában a hifiről

[chord_]

....Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami..........

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

El kell keserítselek: ennyire rossz a helyzet.
A mai fiatalok 99.9%-ának fogalma sincs, kik azok, akiket felsoroltál. Nem az ő korosztályuk. Van egy két évtizedes korszak, annak a korosztálya, akik körében népszerűek voltak (bár akkor is csak szűk rétegben). Néhány akkori fiatal még ma is őrzi emléküket, de kevés. Elmúlik szépen, lassan.

Ez az értékállóságukat is jelenti, nem? Kitaro el fog múlni? És? Neked pl. ez rossz?
Amúgy, van helyettük más. pl. az Inota Fesztiválról igen jókat hallottam, pedig ott a 30 éves a közönségben az már enyhén túlkoros.
Ne szidjuk ennyire a fiatalokat.
A MÜPA-ban én rengeteget látok belőlük. Nyilván, az a 0.1%.
A fiatalok között is sikk jó zenéket hallgatni. Mint ahogyan itt is.:)
Meg a nem-fiatalok aztán általában jó zenéket hallgatnak? Vagy bármit is hallgatnak? Ne viccelj már.
Ez az egész dolog egy réteg-cucc, az is volt, és az is marad.

[zoli73]

... ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

Ennyi, amire gondoltam. Míg itteni beszélgetésekben elemi részegységeikre szedünk egy-egy készüléket, még soha nem láttam itt olyan diskurzust, amiben egy zenemű összetételét firtattuk volna. Ez nem panasz, csupán ténymegállapítás.

Nincs ebben semmi meglepő, mivel ez egy hifis/technikai fórum, így teljesen rendben van, hogy itt túlnyomó részt ilyen témákban folyik az eszmecsere, mintsem a zenéről.

[zoli73]

szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

Aki nem hallgat akusztikus zenét, az mire megy vele? Én ugyan hallgatok akusztikus zenét, ritkán koncertre is eljutok, de én nem a koncertet szeretném otthon reprodukálni. Egy maszterelt stúdióalbummal amúgy sincs sok esély rá, hogy megidézzek egy koncertet.

itt válaszolok a fenti mondatomra lentebb reagálóknak is: a koncert, főként az akusztikus, az a lehetőség, (s a jellege miatt, ha úgy tetszik, egy roppant komplex) referencia, ahol meg tudsz ismerkedni A Hanggal - ergo, azt kellene keresni a hi-fi-vel . és itt a(z akár erősített) hangszerhangokra, időzítésre, tempóra, ritmusra, s a magábanvaló érzelmi töltésre: azaz A Zenére gondolok . ha ez nincs, akkor nem hi-fi-ről, azaz magasfokú (hangzás)hűségről vagy annak kereséséről beszélünk, hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáról . remélem, így már világos, miről szösszentem

Rendben, maradjunk az akusztikus zenénél. Igen, arra is nagyon jó lehet többek között egy akusztikus koncert, hogy megismerjük a hangszerek valódi hangját, de számomra elsősorban élmény. Otthon is élmény a zenehallgatas, de másra figyelek, és más a preferencia. Viszont egy akusztikus koncertet szinte mindenki máshogy hall, máshogy él meg, még az audio gyártók is. Mindegyik fennen hirdeti a marketingesek által kreált szlogennel, hogy Ők aztán mennyire High Fidelity, pedig legalább ugyanannyira saját karakter is, mint valósághű hangzás.
Ezzel szerintem Mi, végfelhasználok is ugyanigy vagyunk. Szeretnénk, ha a rendszerünk minél valósághűbben prezentálná a kedvenc zenéinket, de közben akarva-akaratlanúl is minél inkább az izlésünknek megfelelő karakterű készülékeket választunk.

[ELEX]

....Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami..........

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

El kell keserítselek: ennyire rossz a helyzet.
A mai fiatalok 99.9%-ának fogalma sincs, kik azok, akiket felsoroltál. Nem az ő korosztályuk. Van egy két évtizedes korszak, annak a korosztálya, akik körében népszerűek voltak (bár akkor is csak szűk rétegben). Néhány akkori fiatal még ma is őrzi emléküket, de kevés. Elmúlik szépen, lassan.

Amit a mai fiatalok hallgatnak, zömmel számítógépeken készülnek, még csak nem is elektromos hangszereken.
Elmúlik ez is, ahogy minden nem örök értékű alkotás.
Ezek a "zenék" nem azok. A Depeche sem az (bocs). Nem képviselnek klasszikus értelemben művészeti értéket. A szórakoztató ipar termékei.
100 év múlva senki sem fog emlékezni egyikre sem.

De Bach-ra, Mozart-ra, Bartókra..... igen, ha még lesz emberiség.
És ők bizony akusztikus hangszerekre írták a zenéiket és 100 év múlva is azokon fogják előadni őket - ha még lesz kinek.
A kortárs klasszikus zenékről majd dönt az utókor, de vélhetően nagy részük azoknak is a feledésbe fog merülni, mivel aktuális korunk stresszes, önmagából kifordult világának a tükörképei. Ha megérünk egy boldogabb, harmonikusabb, békésebb világot, ahol helyreáll a valós értékrend, az emberek újra békében és nyugalomban élnek majd, ezek aktualitásukat vesztik - sajnos erre is kevés esély van, én már biztosan nem fogom megérni.

[audioline]

... ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

...még soha nem láttam itt olyan diskurzust, amiben egy zenemű összetételét firtattuk volna. Ez nem panasz, csupán ténymegállapítás.

Lehet, hogy annak a topiknak más cím az elnevezése. Téma, HiFi általában vs Zenemű ellemzés. Bocsi, ha csak nekem tűnt fel.

[Luxor Audio]

... ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

Ennyi, amire gondoltam. Míg itteni beszélgetésekben elemi részegységeikre szedünk egy-egy készüléket, még soha nem láttam itt olyan diskurzust, amiben egy zenemű összetételét firtattuk volna. Ez nem panasz, csupán ténymegállapítás.

[Luxor Audio]

... a koncert, főként az akusztikus, az a lehetőség, (s a jellege miatt, ha úgy tetszik, egy roppant komplex) referencia, ahol meg tudsz ismerkedni A Hanggal - ergo, azt kellene keresni a hi-fi-vel . és itt a(z akár erősített) hangszerhangokra, időzítésre, tempóra, ritmusra, s a magábanvaló érzelmi töltésre: azaz A Zenére gondolok . ha ez nincs, akkor nem hi-fi-ről, azaz magasfokú (hangzás)hűségről vagy annak kereséséről beszélünk, hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáról

Ez tetszik.

Én koncerten nagyjából soha nem figyelek a hangzásra (hacsak nem dolgozom, hacsak nincsenek komoly technikai bajok), az atmoszféra, a produkció és a fellépők miatt megyek oda. Otthoni zenehallgatásnál ezek egyike sincs jelen, mégis hasonló élvezetet keresek ott is és egy jó rendszer meg is adja: ritmika, árnyaltság, jelenlét. Talán ezért nem foglalkozom a manapság divatos paraméterekkel (pl. színpadméret), amiknek nincs sok közük a koncertélményhez.

Szóval én azt mondom, nem a hangzás memorizálása miatt érdemes koncertre menni (mégis melyiket lenne érdemes megjegyezni?), hanem hogy megtapasztaljuk, milyen varázslat tud létrejönni a színpadon, miként születik a muzsika.

[trane]

....hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáróll...

Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami, mert nem az általad meghatározott hangszereket használnak?

És akkor ezekről sosem tudjuk meg, mikor szólnak jól?

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

Remélem érted mire gondolok.

ne már, Alex - lécci, olvasd el újra, amit írtam (ráadásul az ún. Berlin School a 3. számú kedven zenei vonalam ). viszont amennyiben koncerten sem hallottad a nevezetteket, akkor igen, csak egy általad kitalált hangot keresel - amit nyilván szerethetsz, de nem valós

[Alex_Aston]

....hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáróll...

Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami, mert nem az általad meghatározott hangszereket használnak?

És akkor ezekről sosem tudjuk meg, mikor szólnak jól?

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

Remélem érted mire gondolok.

[trane]

szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

Aki nem hallgat akusztikus zenét, az mire megy vele? Én ugyan hallgatok akusztikus zenét, ritkán koncertre is eljutok, de én nem a koncertet szeretném otthon reprodukálni. Egy maszterelt stúdióalbummal amúgy sincs sok esély rá, hogy megidézzek egy koncertet.

itt válaszolok a fenti mondatomra lentebb reagálóknak is: a koncert, főként az akusztikus, az a lehetőség, (s a jellege miatt, ha úgy tetszik, egy roppant komplex) referencia, ahol meg tudsz ismerkedni A Hanggal - ergo, azt kellene keresni a hi-fi-vel . és itt a(z akár erősített) hangszerhangokra, időzítésre, tempóra, ritmusra, s a magábanvaló érzelmi töltésre: azaz A Zenére gondolok . ha ez nincs, akkor nem hi-fi-ről, azaz magasfokú (hangzás)hűségről vagy annak kereséséről beszélünk, hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáról . remélem, így már világos, miről szösszentem

[zoli73]

Ahogy fogalmazol, hogy sokan több időt töltenek hifizéssel, mint zenehallgatással. Mégis mi ez az arány? Ezt azér tőled kérdezem, mert szerintem Te bármelyikőnknél több hobbitársnál jártál(pl. akusztikai mérés okán), így talán neked több rálátásod van ebben a kérdésben. Tudom, 1-1 ilyen látogatás alkalmával nem igazán lehet felmérni, hogy a vendéglátó inkább zenehallgató, vagy inkább hifista e, de a nagy számok törvénye alapján, talán van válaszod.

Mostanáig közel kétezer akusztikai felmérést végeztem hobbitársak otthonaiban, ennek kb a fele volt HiFi, másik fele házimozi. Volt kb száz zajvizsgálat, meg sok közületi, intézményi megrendelés is, de azok most nem tartoznak ide. Egy ilyen akció során nyilván nem tudom pontosan meghatározni, hogyan és mire használják a felállított rendszert, a tulajdonos életére sem látok rá, de azért vannak beszédes jelek, meg szociális ösztöneinknek engedve beszélgetni is szoktunk és ilyenkor gyorsan kiderül, mi az érdeklődés legfőbb iránya, a tercek, vagy a hertzek.

Senkit nem szoktam elítélni a hobbija alapján, inkább azt tartom lényegesnek, hogy legyen valami élvezetes, rekreációs passziója. Ha soraimból az jött le, hogy minőségi különbséget teszek hifista és zenehallgató között, akkor rosszul fogalmaztam. De annyit azért megengedek magamnak, hogy az 50-100 milliós rendszer előtt csalódottan ücsörgő és következő vásárlásán pörgő felhasználó nem a szívemet leginkább melengető eset, meg az is riasztó tud lenni, ha a polcon, vagy a lejátszási listán csupa ismert (elcsépelt) tesztanyag sorakozik. Hasonlóan tanulságos, hogy a nálam megforduló (pl. a hangsugárzóinkkal ismerkedő) hobbitársak milyen felvételeket kérnek lejátszani; ebből is sejthető, hogy az illető technikai, vagy zenei paraméterekre rezonál. Volt, aki kizárólag zörejekből álló műsort hozott magával, más meg csak a szimfónia címét, vagy az előadó nevét adta meg. Miért ne?

Hifisták vagyunk párezren ebben az országban, zenehallgatóból viszont több millió van, de a zenével szorosabb kapcsolatban élők csapatát is százezresre saccolom, ám gyanítom, nem erre az arányra gondoltál, hanem hogy a hifisták között hogyan oszlik meg a zenehallgatás és kütyüzés. Ezt viszont én nem tudom megmondani. Hogy milyen hangsugárzókat, elektronikákat használnak és milyen akusztikai környezetben tengetik cuccaikat hobbitársaink, arról tudok és merek valamilyen statisztikát összerakni (készült is már ilyen), mert ezek egzakt adatok, de az egyéni szokásokkal nem vagyok tisztában és nem is tartoznak rám. Ha valaki elmeséli a személyes történetét, szívesen meghallgatom, jókat szoktunk mosolyogni egymás "nyomorán".

Talán százas nagyságrendű olyan esettel találkoztam, ahol számomra riasztó (de nem elítélendő) mértékben felülkerekedett a bütykölés és cserélgetés, de előfordulhat, hogy e hobbitársaink pár hónappal később megbékélt zenehallgatók lettek/lesznek, mások pedig pont a nyugalmat megunva elkezdenek buherálni, szóval a frontvonal mozgásban van. Én is rá tudok pörögni egy kütyüre, máskor meg hónapokig nem izgat egyik sem, csak a zenéket cserélgetem (technikai detox). Nyilván mindkét irányzat rendben van, de véleményünk mindig van és némi szimpátia/ellenszenv is kialakul bennünk az alapján, az illető hozzáállása mennyire hasonlít a sajátunkhoz. Ingoványos terület, ahol nem lehet elégszer mondogatni, hogy ne magunkból induljunk ki.

Annyit viszont talán rögzíthetünk, hogy itt a fórumon a kütyüsök többen vannak, mert itt tudnak értekezni, a zenehallgatók viszont mit keresnének itt...

A másik kerdésem, a barátodhoz kapcsolódik. Nyilván egy ilyen saját fejlesztésű/készítésű hangsugárzó, egy kiérlelt project eredménye, és minden bizonnyal egy végső megoldás, egy végállomás hangsugárzó hivatott lenni. Viszont egy ilyen project sokszor beskatulyáz, zsákutcába vezethet, holott sokunk vágyik a változatosságra. Talán a barátodat is ez a változatosság utáni vágy érte utól. Őszintén, olyan nagy "bűn" az, ha a kiváló, hosszú évek óta örömmel hallgatott hangsugárzó helyet megkivánunk valami mást? Egy impulzus hatására beleszeretünk valami másba? Szerintem sokunk járt már így.

A legtöbb ilyen komolyabb projekt végső megoldásnak indul, aztán sokszor nem az lesz belőle, mert közben az elkövető vagy halálosan megunja, vagy erősen megkedveli a tervezés/építés/csiszolás folyamatát. (A barkácsolás az egyik legnépszerűbb és legpatinásabb hobbi!) Vagy egyszerűen rájön közben, hogy félrecsúszott a történet és toldozgatás helyett érdemes inkább nulláról kezdeni. Vagy új kihívást keres. Én ezt teljesen meg tudom érteni.

Köszönöm a kielégítő választ!
Azt én nehezen tudnám megitélni, hogy a fórumtagok közül mennyien tartoznak a kütyüzők, ill. zenehallgatok táborába, de az itt jelen lévők szerintem egy átfedésben vannak. Nyilván csak azokról a fórumtársakról tudok nyilatkozni, akiket személyesen is ismerek. Nos, az Ő túlnyomó többségükről elmondható, hogy a zene legalább ugyanannyira fontos számukra, mint a technika, sőt, nagyon sokan vannak akiknek kiemelten fontos a zene.
Többen is vannak, akik hatalmas lemezgyűjteménnyel, és irigylésre méltó zenei műveltséggél rendelkeznek, és ennek nem sok köze van az anyagi helyzetükhöz.
Szerintem abból, hogy itt az aktív tagok miről, és hogyan társalognak, nehéz leszűrni, hogy melyik táborba tartoznak, mivel ez egy technikai fórum, ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

[Luxor Audio]

Ahogy fogalmazol, hogy sokan több időt töltenek hifizéssel, mint zenehallgatással. Mégis mi ez az arány? Ezt azér tőled kérdezem, mert szerintem Te bármelyikőnknél több hobbitársnál jártál(pl. akusztikai mérés okán), így talán neked több rálátásod van ebben a kérdésben. Tudom, 1-1 ilyen látogatás alkalmával nem igazán lehet felmérni, hogy a vendéglátó inkább zenehallgató, vagy inkább hifista e, de a nagy számok törvénye alapján, talán van válaszod.

Mostanáig közel kétezer akusztikai felmérést végeztem hobbitársak otthonaiban, ennek kb a fele volt HiFi, másik fele házimozi. Volt kb száz zajvizsgálat, meg sok közületi, intézményi megrendelés is, de azok most nem tartoznak ide. Egy ilyen akció során nyilván nem tudom pontosan meghatározni, hogyan és mire használják a felállított rendszert, a tulajdonos életére sem látok rá, de azért vannak beszédes jelek, meg szociális ösztöneinknek engedve beszélgetni is szoktunk és ilyenkor gyorsan kiderül, mi az érdeklődés legfőbb iránya, a tercek, vagy a hertzek.

Senkit nem szoktam elítélni a hobbija alapján, inkább azt tartom lényegesnek, hogy legyen valami élvezetes, rekreációs passziója. Ha soraimból az jött le, hogy minőségi különbséget teszek hifista és zenehallgató között, akkor rosszul fogalmaztam. De annyit azért megengedek magamnak, hogy az 50-100 milliós rendszer előtt csalódottan ücsörgő és következő vásárlásán pörgő felhasználó nem a szívemet leginkább melengető eset, meg az is riasztó tud lenni, ha a polcon, vagy a lejátszási listán csupa ismert (elcsépelt) tesztanyag sorakozik. Hasonlóan tanulságos, hogy a nálam megforduló (pl. a hangsugárzóinkkal ismerkedő) hobbitársak milyen felvételeket kérnek lejátszani; ebből is sejthető, hogy az illető technikai, vagy zenei paraméterekre rezonál. Volt, aki kizárólag zörejekből álló műsort hozott magával, más meg csak a szimfónia címét, vagy az előadó nevét adta meg. Miért ne?

Hifisták vagyunk párezren ebben az országban, zenehallgatóból viszont több millió van, de a zenével szorosabb kapcsolatban élők csapatát is százezresre saccolom, ám gyanítom, nem erre az arányra gondoltál, hanem hogy a hifisták között hogyan oszlik meg a zenehallgatás és kütyüzés. Ezt viszont én nem tudom megmondani. Hogy milyen hangsugárzókat, elektronikákat használnak és milyen akusztikai környezetben tengetik cuccaikat hobbitársaink, arról tudok és merek valamilyen statisztikát összerakni (készült is már ilyen), mert ezek egzakt adatok, de az egyéni szokásokkal nem vagyok tisztában és nem is tartoznak rám. Ha valaki elmeséli a személyes történetét, szívesen meghallgatom, jókat szoktunk mosolyogni egymás "nyomorán".

Talán százas nagyságrendű olyan esettel találkoztam, ahol számomra riasztó (de nem elítélendő) mértékben felülkerekedett a bütykölés és cserélgetés, de előfordulhat, hogy e hobbitársaink pár hónappal később megbékélt zenehallgatók lettek/lesznek, mások pedig pont a nyugalmat megunva elkezdenek buherálni, szóval a frontvonal mozgásban van. Én is rá tudok pörögni egy kütyüre, máskor meg hónapokig nem izgat egyik sem, csak a zenéket cserélgetem (technikai detox). Nyilván mindkét irányzat rendben van, de véleményünk mindig van és némi szimpátia/ellenszenv is kialakul bennünk az alapján, az illető hozzáállása mennyire hasonlít a sajátunkhoz. Ingoványos terület, ahol nem lehet elégszer mondogatni, hogy ne magunkból induljunk ki.

Annyit viszont talán rögzíthetünk, hogy itt a fórumon a kütyüsök többen vannak, mert itt tudnak értekezni, a zenehallgatók viszont mit keresnének itt...

A másik kerdésem, a barátodhoz kapcsolódik. Nyilván egy ilyen saját fejlesztésű/készítésű hangsugárzó, egy kiérlelt project eredménye, és minden bizonnyal egy végső megoldás, egy végállomás hangsugárzó hivatott lenni. Viszont egy ilyen project sokszor beskatulyáz, zsákutcába vezethet, holott sokunk vágyik a változatosságra. Talán a barátodat is ez a változatosság utáni vágy érte utól. Őszintén, olyan nagy "bűn" az, ha a kiváló, hosszú évek óta örömmel hallgatott hangsugárzó helyet megkivánunk valami mást? Egy impulzus hatására beleszeretünk valami másba? Szerintem sokunk járt már így.

A legtöbb ilyen komolyabb projekt végső megoldásnak indul, aztán sokszor nem az lesz belőle, mert közben az elkövető vagy halálosan megunja, vagy erősen megkedveli a tervezés/építés/csiszolás folyamatát. (A barkácsolás az egyik legnépszerűbb és legpatinásabb hobbi!) Vagy egyszerűen rájön közben, hogy félrecsúszott a történet és toldozgatás helyett érdemes inkább nulláról kezdeni. Vagy új kihívást keres. Én ezt teljesen meg tudom érteni.

[zoli73]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? Mennyi idő szükségeltetik a "saját útunk" megtalálásához? Mit gondoltok?

Tudom, hogy tudod.

Én is szoktam pampogni amiatt, hogy mennyire problémás, mikor valaki nem hisz a saját fülének, inkább mások véleménye alapján hoz döntéseket. Sokaknál valamiért biztonságosabb és kényelmesebb folyamat a hálózatot böngészni a kiszemelt kütyüről, amire jellemzően szintén valamilyen beszámolóban bukkantak. Erről szól az a gyakran olvasható érv is, hogy "nincs lehetőségem meghallgatni", ami egy ilyen aprócska országban nehezen érthető (leszámítva a ritkán fennálló valódi akadályoztatást). Ilyen az ember, sőt egyre inkább ilyen.

A fórumok szerepe számomra kissé más. Itt is vannak győzködések, "domináns" személyek és írások, de ezek hiányában szerintem sokkal kevesebben űznék a hobbit. (Van is erős kapcsolat a fórumok és a hobbi népszerűségének változása között.) A zenehallgatás magányos műfaj, de a hifizés közösségi élmény is tud lenni és mint látjuk, sokan több időt töltenek vele, mint magával a zenehallgatással, ami általában az eredeti cél volt. Ezért is tekinthetők ezek különböző hobbinak.

Elcsépelt duma, mégis igaz, hogy maga az út sokszor érdekesebb, mint a célba érkezés. Csak hát mindenki rohan, tanulságos lépcsőfokokat akarnak átugrani és a startkockából tripla hatost dobva rögtön a célba ugrani. Nincs ezzel feltétlenül baj, hiszen aki (a nép) kizárólag zenehallgatási céllal akar valamit vásárolni, az beszélgetni róla nem, csak használni akarja a cuccot. Én is használom a vízvezetéket, de nem érdekel a vízszerelő szakma, nem is látogatok ilyen fórumokat. Viszont akinek a hifizés a hobbija, az szerintem nem tud/akar igazán célba érkezni, mert jól szórakozik utazás közben.

Kedves barátom különleges és drága DIY hangsugárzóját 3 éven át építette, csiszolta, fejlesztette, némi segítséget nyújtottam hozzá mérésekkel, számításokkal. Legutóbb nyáron úgy jöttem el tőle, hogy kellemes zenehallgatást kívántam neki, mert minden felmerült problémát megoldottunk és nagyon jól is szólt már a cucc, mondhatni elkészült. Most karácsonykor jött tőle egy levél, amiben új terveiről számolt be, egy teljesen másféle hangdoboz építésébe vág bele tisztelendő lelkesedéssel. Ez szerintem egy tipikus hifista sztori, ami számomra kedves. Akkor keseredik meg a történet, ha hősünk az audio nirvanába akar mindenáron megérkezni és emiatt tekeri a mókuskereket, amíg csak erővel és pénzzel győzi.

Összességében egyetértek veled, mindössze két kérdésem volna.
Az egyik. Ahogy fogalmazol, hogy sokan több időt töltenek hifizéssel, mint zenehallgatással.
Mégis mi ez az arány? Ezt azér tőled kérdezem, mert szerintem Te bármelyikőnknél több hobbitársnál jártál(pl. akusztikai mérés okán), így talán neked több rálátásod van ebben a kérdésben. Tudom, 1-1 ilyen látogatás alkalmával nem igazán lehet felmérni, hogy a vendéglátó inkább zenehallgató, vagy inkább hifista e, de a nagy számok törvénye alapján, talán van válaszod.
A másik kerdésem, a barátodhoz kapcsolódik.
Nyilván egy ilyen saját fejlesztésű/készítésű hangsugárzó, egy kiérlelt project eredménye, és minden bizonnyal egy végső megoldás, egy végállomás hangsugárzó hivatott lenni. Viszont egy ilyen project sokszor beskatulyáz, zsákutcába vezethet, holott sokunk vágyik a változatosságra. Talán a barátodat is ez a változatosság utáni vágy érte utól. Őszintén, olyan nagy "bűn" az, ha a kiváló, hosszú évek óta örömmel hallgatott hangsugárzó helyet megkivánunk valami mást? Egy impulzus hatására beleszeretünk valami másba? Szerintem sokunk járt már így.
Nem tudom, a barátodnál mennyi idő után következett be ez a másra vágyás, de lehet, hogy belefáradt a hosszú tervezési, kivitelezési folyamatba, és már nem tudta kellőképpen értékelni a teljesítményét, már nem okozott neki akkora örömöt, mint amit vart tőle. Úgy gondolom egy ilyen hangsugárzó megtervezése, megépitése is egy tanulási folyamat. Közben mindig jönnek újabb ötletek, gondolatok, tapasztalatok, amiket az adott projectbe már nem lehet beépíteni, és hamar meg tud érlekődni egy újabb project.
Én nem tartom feltétlen elítélendőnek azt, ha valaki nem csak a zenehallgatás eszközeiként tekint a készülékekre. Például egy saját tervezésű hangsugárzó kivitelezésében is sok örömet lelhetünk.

[zoli73]

... Az nevezhető "szerencsésnek",aki kevesebb pénzből megtalálja,...és utána már csak élvezi az otthoni zenehallgatást.... :) Van ilyen?... :)

Én 17 évig nem nyúltam a rendszeremhez, csak élvezettel hallgattam a zenéket.
Majd jött az AVX, és a többi már történelem....

Vagyis összességében megbántad, hogy csatlakoztál, és Mi csak elrontottunk téged. Értem.

[zoli73]

...Először is venni kellene a fáradtságot,...elmenni meghallgatni 5-6 különböző jónak gondolt rendszert,akár bemutató teremben ,akár "már megérkezett" fórumtársnál,...hogy el tudja dönteni,melyik az az irány,melyik az a hang,ami megszólítja őt,és bevonja a zenébe...

szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

Aki nem hallgat akusztikus zenét, az mire megy vele? Én ugyan hallgatok akusztikus zenét, ritkán koncertre is eljutok, de én nem a koncertet szeretném otthon reprodukálni. Egy maszterelt stúdióalbummal amúgy sincs sok esély rá, hogy megidézzek egy koncertet.

[chord_]

.. Úgy, hogy istenigazából nem is tudjuk milyen csodát szeretnénk.

Ez nem rossz szerintem.
Kicsit persze megnehezíti a lépéseket.

[audioline]

Tök jó volt olvasni a válaszokat, köszi!

Ha van jó téma, értelmes felvetés, úgy látom "kövezés" nélkül is tud működni az azonos érdeklődésű körű emberek eszmecseréje. :)

Az alábbi javaslatokról mit gondoltok? Dióhéjban fogalmazva.

Nem „jó” hifit kell építeni, hanem „neked jót”. Ehhez viszont érdemes rendszerezni a gondolkodást.

1. A legfontosabb felismerés.

A koncert nem referencia – az élmény az. Egy élő koncert hangja helyfüggő, változó, gyakran torz, hangos, kompromisszumos. A „konzerv zene” (felvétel) mesterséges termék: mikrofonválasztás, keverés, mastering... Te valójában egy interpretációt hallgatsz, nem a „valóságot”. Ezért nincs olyan, hogy „úgy szóljon, mint élőben”. Inkább az a kérdés: mitől élvezed a zenét hosszú távon?

2. Tesztek és fórumok: hogyan kezeld őket?

Iránytűnek jók, térképnek nem. Online tesztek hasznosak: technikai hibák kiszűrésére, karakterek felismerésére. Veszélyesek: más fül, más szoba, más zene, gyakran rövid távú benyomásra épülnek. Fórumok: Gyakran túlzó vélemények, dogmák („ez így jó / ez így rossz”), igazolási kényszer (drága cucc védelme.) Soha ne kész megoldást keress, hanem mintázatokat: „Ez a hangzás sok embernek fárasztó volt”, „Ezt sokan hosszú távon hallgathatónak írják le”... stb.

3. Hogyan találod meg a SAJÁT hangzásod?

Hallgass tudatosan – nem hifit, hanem zenét. Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: Meddig bírom hallgatni? Elkalandozik a figyelmem vagy bevon? Visszanyúlok egy számhoz újra és újra? Nem az a jó rendszer, amitől „wow”-zol 5 percig, hanem amitől 3 óra után sem fáradsz el. Ismerd fel a hangzás-karaktereket. Nem egzakt kategóriák, de segítenek: Meleg / lágy – testesség, kevesebb él. Semleges / analitikus – részletező, pontos. Dinamikus / ütős – energia, tempó. Romantikus / muzikális – hangulat, flow. Nincs „jobb”. Van, ami a te zenéidhez és személyiségedhez jobban passzol?

A szoba fontosabb, mint hinnéd. Sokan itt rontják el. Ugyanaz a rendszer: más szobában → más hang, mélyek, visszhang, térérzet mind innen jön... Sokszor egy olcsóbb rendszer jó szobában jobb élményt ad, mint egy drága rosszban.

4. Hogyan építs rendszert?

Milyen zenét hallgatsz legtöbbet? Hangerő? Szoba méret? Erősítő → hangsugárzó, kontroll, dinamika..., illeszkedjenek egymáshoz, ne specifikáció alapján dönts. Forrás → kevesebb a varázslat, DAC különbségek is vannak, de finomabbak... Kábelezés szintén finomhangolás.

5. Ami aranyat érhet:

Vidd magaddal a saját zenéidet meghallgatásra. Olyat, amit kívülről ismersz, érzelmileg kötődsz hozzá. Ha egy rendszer új dolgokat mutat, de nem veszi el a zenéd lelkét → jó úton jársz.

6. A legfontosabb szabály.

Ne akarj „minden zenéhez tökéletes” rendszert, Inkább olyat, amit szívesen bekapcsolsz.
A hifi nem verseny, hanem kapcsolat a zenével!!!

[Alex_Aston]

... Az nevezhető "szerencsésnek",aki kevesebb pénzből megtalálja,...és utána már csak élvezi az otthoni zenehallgatást.... :) Van ilyen?... :)

Én 17 évig nem nyúltam a rendszeremhez, csak élvezettel hallgattam a zenéket.
Majd jött az AVX, és a többi már történelem....

[-CB-]

.....
szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

De hát azért építünk rendszert, hogy ne kelljen koncertre járni Sokszor nekifutottunk ennek a témának, hogy élő zene vs. konzerv zene. Szerintem az emberek nagy része nem studiot akar építeni csak minél nagyobb örömét akarja lelni az otthoni zenehallgatásban. Nagyon drága TAD rendszeren éreztem egyszer, hogy ez nagyon hiteles, de valamiért unalmas is volt.. Jöhetnek a kövek

Az utolsó 5 koncertem rémálom volt a körülöttem/előttem/mellettem beszélgető, videózó, zabáló, izzadtság, és/vagy büdös parfüm szagú, zörgő cukrot bontogató, fejhallgatón másik zenét hallgató (!), viselkedni képtelen emberek miatt. Volt egy 6. Is, ahol a hangosítás volt kritikán aluli...
Szóval én is inkább itthon koncertezek...

[Tctronic]

.....
szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

De hát azért építünk rendszert, hogy ne kelljen koncertre járni Sokszor nekifutottunk ennek a témának, hogy élő zene vs. konzerv zene. Szerintem az emberek nagy része nem studiot akar építeni csak minél nagyobb örömét akarja lelni az otthoni zenehallgatásban. A kettő nem mindig ugyanaz. Nagyon drága TAD rendszeren éreztem egyszer, hogy ez nagyon hiteles, de valamiért unalmas is volt.. Jöhetnek a kövek

[Block]

Szerintem a koncertek látogatása és a rendszer építése nagyban összefüggő ,mégis elkülönülő párhuzamos folyamat. Hiába hallott egy kezdő 100 akusztikus koncertet,mégis vakon vág neki az építésnek,ha nem hall neki tetsző rendszert,nem tudja hogy miből rakja össze,hogy HASONLÓ legyen és azt "érezze" otthon zenéi hallgatása közben ,mint a koncerten. Kell egy olyan hang egy hifis társnál,amikor azt érzi,hogy ez kiváltja ezt az emóciót. És,ha kiváltja,az nagyon jó,mert mint tudjuk olyan SOHA nem lesz mint a koncert. Bármennyi pénzt öl bele az ember.... Az nevezhető "szerencsésnek",aki kevesebb pénzből megtalálja,...és utána már csak élvezi az otthoni zenehallgatást.... :) Van ilyen?... :)

[trane]

...Először is venni kellene a fáradtságot,...elmenni meghallgatni 5-6 különböző jónak gondolt rendszert,akár bemutató teremben ,akár "már megérkezett" fórumtársnál,...hogy el tudja dönteni,melyik az az irány,melyik az a hang,ami megszólítja őt,és bevonja a zenébe...

szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

[Tctronic]

Igen van egyfajta még jobbra vágyás, vagy új megtapasztalása iránti igény.

Sokszor ez inkább egyfajta csodavárás. Úgy, hogy istenigazából nem is tudjuk milyen csodát szeretnénk.

Nekem a hifis pályám elején volt hasonló. Amikor még túl-sok rendszert nem volt szerencsém meghallhatnom, de már olvastam az akkori Hifi piac és Stereo magazinokat. Akkor szinte valami meseszerű nirvanának képzeltem el az ott bemutatott rendszereket. Nagyon sok rendszert kell meghallgatni (sok Highend-et), hogy az ember érezze hogy kb "hol van vége" a dolognak, és tudni kell kiválogatni hogy nekünk, az ízlésünknek zenei beállítottságunknak melyik csapás irány lehet kedvező.

[Block]

Szerintem nincs olyan,hogy valaki nem hisz a saját fülének. Aki zenét hallgat az mind hisz a fülének,...hisz csak a saját fülével tud zenét hallgatni,...máséval nem.
Inkább az a baj,hogy kezdő lévén nem tudja ,hogy amit hall,az jó vagy nem igazán jó,...ezért tudják befolyásolni.
Először is venni kellene a fáradtságot,...elmenni meghallgatni 5-6 különböző jónak gondolt rendszert,akár bemutató teremben ,akár "már megérkezett" fórumtársnál,...hogy el tudja dönteni,melyik az az irány,melyik az a hang,ami megszólítja őt,és bevonja a zenébe.Vagy ha ez nem elég,akkor addig amíg talál ilyet. Ha meg van a hang a fülében,akkor már senkire sem szabad hallgatni,aki ezen kívülálló,legfeljebb a hallott hang tulajdonosára. Talán így elkerülhető egy kezdő össze.vissza kapkodása.

[kaef2]

Igen van egyfajta még jobbra vágyás, vagy új megtapasztalása iránti igény.

Sokszor ez inkább egyfajta csodavárás. Úgy, hogy istenigazából nem is tudjuk milyen csodát szeretnénk.