alto írta: ↑2024.07.25., csüt. 08:23Na ja, de legalább egyszerre játszották fel, nem szólamonként. Persze akkoriban sem volt egységes a mikrofonozási technika, sokat kisérleteztek ezzel, és persze akkor sem sikerült minden felvétel tökéletesre. A Kind of Blue viszont tökéletes zene, szinte már mindegy is, hogyan vették fel...kaef2 írta: ↑2024.07.25., csüt. 08:07Van itt a polcomon egy könyv. Miles Davis Kind Of Blue felvételéről.alto írta: ↑2024.07.25., csüt. 07:33
Én is is ezt a korszakot szeretem leginkább, de ez az opamp mentesség még nem merült fel indokként.
Inkább ezek:
- akkoriban jellemzően egyszerre, egyidőben vették fel a zenéket a studióban is, nem hangszerenként külön-külön és utólag összemasterelve, így érezni a zenészek közötti interakciót, élet van a felvételeken
- Két vagy három mikrofont használtak, és nem tizenötöt extrém közel mikrofonozással, így természetesebb, valóságosabb a tér a felvételeken
- ezek még full analóg felvételek, a digitális technika még nem létezett
- arról nem is beszélve, hogy ez volt a jazz aranykorszaka, a legnagyobb legendák zenéltek akkoriban. Klasszikus vonalon is akkor alkottak a legnagyobb zsenik.
Ezt írják benne: 7 mikrofont használtak, keverve 3 kimenő csatornára és 3 csatornás szalagos magnón rögzítétték.

És egy kis érdekesség a felvétel teréről.






