Általában a hifiről

Hídkapcsolás egy megoldás lehet. (Mindkét erősítő kimenete egy adott DC-n lebed, a kettő között nincs DC különbség. Én építettem ilyet, de félvezetővel). Bár ott meg feleződik az erősítő egyik fele megjelenő impedancia, az meg pont nem jó az OTL-nek, de elvileg lehetséges.
SE DC-ben Híd? na ne, egy teljesítmény végcső munkapontja, nyugalmi árama és meredeksége melegedés, élettartam, meg még kitudja hány tényező függvénye, sosem vánszorog együtt az egyszer válogatott csőpár mindkét tagja, ezért két SE csövet egymással szembe állítani tulajdonképpen PP kapcsolás, de itt nincs a kevés ingadozó DC-t leválsztó kimenő trafó. Agyon kell szabályozni, visszacsatolni mindent mindent mindenhová, de akkor megette a fene a csövesek egyszerű kapcsolását.

Hídkapcsolás egy megoldás lehet. (Mindkét erősítő kimenete egy adott DC-n lebed, a kettő között nincs DC különbség. Én építettem ilyet, de félvezetővel). Bár ott meg feleződik az erősítő egyik fele megjelenő impedancia, az meg pont nem jó az OTL-nek, de elvileg lehetséges.
Például az Einstein Audio végfokai ilyenek!

Hídkapcsolás egy megoldás lehet. (Mindkét erősítő kimenete egy adott DC-n lebed, a kettő között nincs DC különbség. Én építettem ilyet, de félvezetővel). Bár ott meg feleződik az erősítő egyik fele megjelenő impedancia, az meg pont nem jó az OTL-nek, de elvileg lehetséges.

SE OTL. kicsatoló kondi és kimenő trafó nélkül? A DC-t ugyan hogy választottátok le a hangfal kimenetről?

Sajnos már nincs meg a fotó (még filmes géppel készült, elkallódott az évek során) a 90-es évek végén építettünk egy SE OTL csöves végfokot, egy (gazdag) kanadai rendelőnek.....
SE OTL. kicsatoló kondi és kimenő trafó nélkül? A DC-t ugyan hogy választottátok le a hangfal kimenetről?

chord

Ez a kimenőtrafó, ez valóban jogos felvetés. ott a pont.
Ha valaminek van sajáthangja, hát ennek tényleg. Egy önálló készülék a készülékben, valóban...

Meg tudom, ott a csatolókondi-hisztéria. Egy erős Achilles-pont.

Na jó, abbahagytam, mert számos ellenérv eszembe jutott....
Hangfalkábel....1.5m alatt valamiért nem jók.
XLR összekötő....1.5m-est használok, amikor 25 cm elég lenne...a hosszabb sokkal jobb.

Nem ellentét, pont jó úton jársz!!!

Jelút, jelút, jelút,minőségi anyagban menő méterhossz jelút. A minőség fontosabb, mint a mennyiség, legalábbis nálam ez így működik... :-)

chord

Ha szerinted a (minőségi jóhangzást adó) alkatrész nem számít, nem hiszel benne, akkor számossága sem számíthat a jelútban. Vagy akkor mégis számít, nem lehet sok, mert a "rossz hangú" alkatrészek sorozata mégis egymást rontóan viselkedik??
Azt honnan tudod, mekkora a jelút egy nagy Krellben, mennyi alkatrészek számossága ami "csak" munkapont és tápellátó/védelmi áramkör része?

Fordítva.
A jó alkatrész nem jelent automatikusan jobb hangot, ha beleteszed egy kész, fülre is hangolt rendszerbe.. Annak jóval nagyobb az esélye, hogy egy szintén kész rendszerbe egy rosszabb minőségű alkatrész kerül, akkor ront a hangon.

Vagy a legjobb tweeterekkel készülnek a legjobb dobozok? Nem biztos.
De ha egy hangdobozban cserélsz egy rosszabb tweeterre, valószínű, hogy rosszabb lesz a hang, ha egy jobbra, akkor meg semmi biztosat nem lehet mondani; a visszalépés is nagyon valószínű.
Az egész rendszer így épül fel, nem csak a hangdoboz.
Mert rendszereket hallgatunk, nem komponenseket és nem alkatrészeket.

A jelút rövidsége pedig fontos dolog, szerintem. Meg hogy hány alkatrész-átmenet van.
A Krellben hány tranzisztor-pár van? Az összes nélkülözhetetlen cuccával együtt?
Azokon bizonyosan átmegy a hang.
Próbáljunk megint visszafelé gondolkodni. Ha büntetlenül tudunk jelutat rövidíteni, általában jobb lesz a hang.
De a Krellben ezt valószínűleg nem lehetne, mert akkor nem 850W lenne, hanem csak 670W...

Na jó, abbahagytam, mert számos ellenérv eszembe jutott....
Hangfalkábel....1.5m alatt valamiért nem jók.
XLR összekötő....1.5m-est használok, amikor 25 cm elég lenne...a hosszabb sokkal jobb.

Példa egy rövid jelúttal, nulla kábelezéssel rendelkező, globális negatív visszacsatolást nem tartalmazó és "jó hangú" félvezetős végerősítőre: Ayre MX-R Twenty monoblokk.
Egy másik példa:

Másik példa a rendkívül rövid jelutakra és a belső kábelezés nélküli felépítésre a Mark Levinson No. 532 sztereo végerősítő.
Tökéletesen dualmono felépítés, tökéletesen szimmetrikus jelátvitel a bemenettől a kimenetig. Hasonlóan az Ayrehez itt is mindkét pontja a hangfalcsatlakozónak aktív, azaz 4db azonos erősítő dolgozik benne, 2-2 egymásra és nem a földre. A két kisebb fekete transzformátor a feszültség erősítőket látja el, az alattuk lévő két malomkerék nagyságú toroid az áramerősítő fokozatot, amire rá van építve a hangfal csatlakozó terminál (csak sarut fogad, ahogy az Ayre is). Zéró kábelezés, extrém rövid jelút.
A középen lévő felügyeleti elektronikát a kis kék transzformátor látja el, teljesen függetlenül az analóg fokozatok tápfeszültségeitől.

Úgy elnézegetve a lenti fejtegetéseket, meg a képeket, az nem jut eszetekbe pl., hogy 'jelút'?
Egy jól megépített félvezetős végfokban a jelút jóval kisebb, mint egy lábtól lábig szerelt triódás SE-ben. Nem beszélve a kimenő trafóról, ahol százmétereket tesz meg a jel egy hiszterézises vasmag körül. Ezért is tartják a "csöves hang" kedvelői jobbnak az OTL erősítőket, mert nincs a jelútban a legnagyobb csöves teher, a transzformátor.

Az a kazalnyi alkatrész meg az alkatrészek illesztése, sajáthangja?
Hány pár tranzisztorral lehet elérni 750W teljesítményt?
Egy jó félvezetős erősítő hangminőségét a kapcsolástechnika határozza meg alapvetően. Természetesen a kapcsolástechnikához illeszkedő alkatrészválasztás.
A legjobb erősítőkben nincs kondenzátor a jelútban, nincs vezeték a jelútban, nincs transzformátor a jelútban, nincs kapcsoló eszköz a jelútban.

Ezek egymáshoz képest képződő keresztezési torzításai?
Pár év után az atomra összeválogatott tranzisztor-párok (nyolcasok, tizenhatosok) eltérései, amelyek exponenciálisan szeretnek összegződni?
Ezt inkább ne erőltesd. Olyasmiről beszélsz, aminek semmi valóságalapja nincs, nem létezik. Egy jó kapcsolástechnika ma már olyan, hogy nem igényli még a végtranzisztorok válogatását sem. Passzív alkatrészekkel gyönyörűen lehet linearizálni őket, eliminálni az exponenciális karakterisztikájukat, azok nüansznyi különbségeit még No NFB kapcsolásokban is.

Egy SE csöves nevetségesen rövid jelúttal dolgozik. Az az 5 db alkatrész, ami benne van, fájóan kevesebb, mint a nagy monsterek 500 alkatrésze.
Ebből az igaz, hogy 5 db alkatrészből állnak. A rövidebb jelút nem igaz.

Miért van az, hogy az emlékekben a jó SE erősítők úgy vannak beraktározva, hogy zenei, remek hangszerhűség, meg jó vele zenét hallgatni, a nagy giga-blokkok meg úgy, hogy szerencsés az, aki zenei hangúval találkozott élete folyamán?
Ez így van a hifis kollektív tudattalanban, nem én találtam ki.
És mi van azoknál, akik több rendszert is hallgatnak otthon? SE-t is és "giga-blokkokat" is. Mindegyiknek megvan a helye a saját otthonukban és tökéletesen tisztában vannak mindegyik előnyéve és korlátaival. Talán pont az utóbbi miatt hallgatnak a "nagy" rendszerükben "giga-monoblokkokat"
Ami csak annyit jelent megint, hogy a dolog jóval bonyolultabb, mint amit itt technikailag próbáltok alátámasztani.
A dolog rendkívül egyszerű, csak nem egy szűk résen keresztül kell nézni a világot.

Példa egy rövid jelúttal, nulla kábelezéssel rendelkező, globális negatív visszacsatolást nem tartalmazó és "jó hangú" félvezetős végerősítőre: Ayre MX-R Twenty monoblokk.

Úgy elnézegetve a lenti fejtegetéseket, meg a képeket, az nem jut eszetekbe pl., hogy 'jelút'?

Az a kazalnyi alkatrész meg az alkatrészek illesztése, sajáthangja?
Hány pár tranzisztorral lehet elérni 750W teljesítményt?
Ezek egymáshoz képest képződő keresztezési torzításai?
Pár év után az atomra összeválogatott tranzisztor-párok (nyolcasok, tizenhatosok) eltérései, amelyek exponenciálisan szeretnek összegződni?

Egy SE csöves nevetségesen rövid jelúttal dolgozik. Az az 5 db alkatrész, ami benne van, fájóan kevesebb, mint a nagy monsterek 500 alkatrésze.

Miért van az, hogy az emlékekben a jó SE erősítők úgy vannak beraktározva, hogy zenei, remek hangszerhűség, meg jó vele zenét hallgatni, a nagy giga-blokkok meg úgy, hogy szerencsés az, aki zenei hangúval találkozott élete folyamán?
Ez így van a hifis kollektív tudattalanban, nem én találtam ki.
Ami csak annyit jelent megint, hogy a dolog jóval bonyolultabb, mint amit itt technikailag próbáltok alátámasztani.

A 'jobb alkatrész jobb hangot eredményez' sokszorosan betámadott és sokszorosan megvédett axiómára gondolok.

Nézelődjetek a hificollective oldalán, az alkatrészeknél. Ill. megtettétek, tudom, velem együtt.
Én kerek perec nem hiszek ebben a dologban, mert nem alkatrészeket halgatunk, hanem rendszereket, ....

Ha szerinted a (minőségi jóhangzást adó) alkatrész nem számít, nem hiszel benne, akkor számossága sem számíthat a jelútban. Vagy akkor mégis számít, nem lehet sok, mert a "rossz hangú" alkatrészek sorozata mégis egymást rontóan viselkedik??
Azt honnan tudod, mekkora a jelút egy nagy Krellben, mennyi alkatrészek számossága ami "csak" munkapont és tápellátó/védelmi áramkör része?

Azok az erősítők újonnan annyiért mennek, amennyiért egy (nem egy pár) jobb kimenőtrafót sem kapsz. Ebből kár lenne messzemenő következetetést levonni az SE-k világáról szerintem.
Én sosem szerettem az SE csöveseket, jómagam kizárólag PP építettem (>50db). De egyszer azért hallottam egy jól megcsinált SE csövest, amit pont D.P. készített 6C33C csőből, gondos alkatrész megválasztással. Meg is mértem, tényleg 20 W volt a teljesítménye 1% torzítással, amit 30Hz-15kHz-ig tudott. (1 W teljesítményen 20Hz-30kHz volt az átvitel) És jól szólt minden műfajon Focal hangszórókkal (abból épített 90dB-s doboz volt épp akkor ott)
Én elhiszem, hogy valakinek elég a 2x3W, de ha valamilyen cucc+zene jól szól, és szeretnénk még egy kicsit hangosabban hallgatni, amit az alacsony teljesítmény limit miatt nem lehet, akkor az szomorúságra ad okot...

chord

Úgy elnézegetve a lenti fejtegetéseket, meg a képeket, az nem jut eszetekbe pl., hogy 'jelút'?

Az a kazalnyi alkatrész meg az alkatrészek illesztése, sajáthangja?
Hány pár tranzisztorral lehet elérni 750W teljesítményt?
Ezek egymáshoz képest képződő keresztezési torzításai?
Pár év után az atomra összeválogatott tranzisztor-párok (nyolcasok, tizenhatosok) eltérései, amelyek exponenciálisan szeretnek összegződni?

Egy SE csöves nevetségesen rövid jelúttal dolgozik. Az az 5 db alkatrész, ami benne van, fájóan kevesebb, mint a nagy monsterek 500 alkatrésze.

Miért van az, hogy az emlékekben a jó SE erősítők úgy vannak beraktározva, hogy zenei, remek hangszerhűség, meg jó vele zenét hallgatni, a nagy giga-blokkok meg úgy, hogy szerencsés az, aki zenei hangúval találkozott élete folyamán?
Ez így van a hifis kollektív tudattalanban, nem én találtam ki.
Ami csak annyit jelent megint, hogy a dolog jóval bonyolultabb, mint amit itt technikailag próbáltok alátámasztani.

Azok az erősítők újonnan annyiért mennek, amennyiért egy (nem egy pár) jobb kimenőtrafót sem kapsz. Ebből kár lenne messzemenő következetetést levonni az SE-k világáról szerintem.

Nekem DP300b monoblokkok voltak,gyorsan el is adtam.

Hidd el az nagyon kevés ha csak a tulajdonosnak tetszik!
Kevés, de pont elég!

Ebben csak az a baj , hogy az eddig hallott félvetetősök meg ellenütemű csövesek valahogy mégsem tudják megközelíteni sem azt a valóságot idézni próbáló hangot amit a kis teljesítményű erősítőm?! Ok. Nem hallottam nagyon drágákat mert talán a Hiraga JH50 meg Jadis da60 meg Rca d90 vt60 amik itt jártak.
Meg exposure meg pár denon meg yba, solen , copland,
Persze hangosan szólni azt tudnának, de arra meg pont nincs akkora igényem. Meg szerintem egyetlen otthoni passzív zenehallgatónak sem.
De ennyivel még nem jutottunk előbbre gondolom.

VAN ÉLET AZ ÁLTALD JÓNAK ÍTÉLTEN TÚL IS!

Nézd, egy más világ az SE. Ismerem jól. Szép hangot lehet belőlük kihozni. Szépet, de nem korrektet.
A fogyasztó dönti el, hogy mire van szüksége. Szépre vagy korrektre.
Az SE soha sem lesz korrekt. Nem lesz torzítás mentes. Ha már az általad megemlített páratlan felharmonikusok megjelennek, onnantól szép sem lesz. A párosoktól harmonikusan dúsult lesz és szép (már akinek erre a szépségre szüksége van). Csak a kapott hangnak köze nem lesz ahhoz, amit rögzítettek.
Alacsony értéken nem tudod tartani a torzítást, mert ez nem elhatározás kérdése, hanem az adott technológia vele járója. Nincs rá befolyásod.

Én hallottam Avantgarde Trio hangfalakat 3 pár Basshornnal SE-vel és nagyobb teljesítményű félvezetőssel is. Nem a hangerő miatt, de sokkal jobb volt a hang, könnyedebb, felszabadultabb, reálisabb a nagy teljesítményű félvezetőssel, mint az SE-vel. Pedig 108 dB az érzékenységük. Nem a hangerő volt kevés, hanem a könnyedség és torzítás mentesség.

Szóval lehet szeretni a kis teljesítményű SE-ket a sajátságos karakterük miatt, de sohasem lesznek hűek a rögzített anyaghoz. Egy mesterségesen feldúsított hangot produkálnak. Ha teljesítő képességük határa fölött használjuk őket, dinamika kompresszorként működnek, felerősítve a halkabb tartományokat, a hangosakat összenyomva, így a felbontás növekedés érzetét keltve. Rendkívül becsapós erősítők, mivel a hibáik nem drámaian érzékelhetők, sőt inkább fülbemászók.

Nekem DP300b monoblokkok voltak,gyorsan el is adtam.

Hidd el az nagyon kevés ha csak a tulajdonosnak tetszik!

Nem hiszem el!

"The goal of audiophilia can never be reached. The quest itself is the point."

Kábé így megy ez!

Profi (volt) sportolóként mindig is lenyűgöztek az eredmények, az újabb és újabb elképesztő csúcsok elérése. Nem érdekelt, ki mivel és hogyan, csak csodáltam a kvázi korlátlan fejlődést. Sok példát lehetne hozni, de mindenki tudja, hogy pl. 4 másodperc alatt nem fogják lefutni a 100-at, mégis, csodálattal néztem Carl Lewis-t, L.Christie-t, B. Johnson-t, D.Bailey-t, M.Green-t, L.Burrell-t... Usain Bolt-ot. A már csak nüansznyi különbségeket. Kicsit az audioban is így van. Ahogy nem lesz 4 mp, nem lesz 100%-os sem az utánzat. Közelíti...de... Mégis várjuk a következő olimpiai vagy wb csúcsokat, még ott is ahol csak a hülye nem tudja, hogy a dopping doppingjának a doppingjával lehet elérni fejlődést. Nem sokat, de pont annyit amennyivel a tized, ezred másodpercek, mph/h vagy km/h-ák stb-ik megszületnek. És mekkora anyagi, egészségügyi, erkölcsi és mentális erőfeszítés…megint az exponenciális növekmény? Az!

Az árakat lehet utálni, elfogadni...avagy Medvegyev és más oligarcha példáján keresztül negligálni, a haladó technológiák szempontjából nem számít. A technológia létezett és létezik, sok esetben fejlődik, az pedig, hogy ki tudja megvenni, az sajnos más kérdés. Erről legfőképp az ipar tehet, mert nincs erre feladatszabása, nem állapított meg erre korlátokat – arról pedig végül is „mi” ("ők"?) tehetünk. Kapitalizmus.

2 saját példa:
A 90-es évek elején találkoztam Deane Jensen által a Boulder-nél épített "Boulder Mic Pre", pontosabban a "Jensen Twin Servo 990" mikrofon előfokkal, majd később ennek az újragondolt verziójával, John Hardy M-1-esével. Ennek mi köze a topikhoz? Ez volt az azóta egy fordulattal a high-end jelentős félvezetős gyártójának, a Boulder-nek a professzionális öröksége. Ha már a Boulder szóba került és konstrukciójával, teljesítményével vitát generált. Lényeges adat: ahogy a mikrofonok esetén a saját zaj, az előfokok esetén a EIN a mérvadó, sokkal inkább mint az Snr. És hozzá a forrás SPL. A gyártók nem nagyon szeretik feltüntetni az EIN-t, pláne nem 50 ohmos rezisztív terheléssel. A 150 ohmos terhelés még hagyján...de az 50 ohmos mellett A Boulder/Jensen már akkor tudta a nagyon jónak mondott -136 dB EIN-t az 50 ohmos teherrel!

Azután 2003-ban hallottam a valaha és eddigi legjobb basszust! Krell FBP700CX mono.
Spec.:
700 Wpc 8 Ohms
1400 Wpc 4 Ohms
2800 Wpc 2 Ohms
5600 Wpc 1 Ohms
Frequency resp.: 20 Hz to 20 kHz, +0 db, -3 db
Snr: 120 db
Gain: 26.4 dB
THD: 1 kHz <0.03%
Input impedance: 100 ohms
Power consumption:
Standby: 85 W
Idle: 430 W
Max: 6000 W(!!)
Peak current: 26Amper(!!), per mono
Weight 80kg

Egy ház táp elosztási hálózatát, a fali dug-aljzatoktól a ház megszakító paneljeinek a méretezésén át a fali vezetékek átmérőjéig és teherbírásáig, mindent át kell alakítani hozzá(juk), mert mono konfigurációban párban ugye, - 50A fölötti csúcsáram felvétel plusz a többi készülék áramfelvétele, továbbá a ház egyéb disztribúciója… 100 Amper feletti elosztást igényel… egy kisebb ipari üzem, mondjuk egy 2 kamrás 150 tonnás fagyasztva hűtő hűtőház amperezése.

Jöhet megint a kérdés. Kinek kell ez, és ki hallgat ilyenekkel csúcson zenét? Pl. én is megtettem. Írtam is erről régen, az ismétlés és a felsorolás igénye nélkül 4-utas Mike Kelly hangsugárzó panel rendszer Perreaux erősítőkkel, ~6 kiloWatt teljesítmény kezelési képességgel. Ha jól emlékszem quad-amplifikálva, ~80Hz-től lefelé hozzáadott digit szervo kontrollált szubwooferekkel. Szó szerint koncerteket „csináltak”. Akkor kellet. Ma már nem. Hosszútávon „halálos”. De nem mondanám azt, hogy azért nem kell, mert értelmetlen. Nem értelmetlen, ha otthon – olyan képességű lakóépületben és szobában szeretnénk keményen hasbavágós, „korlátlan” levegővel megszólaló „szinte” torzítatlan koncert élményt hallgatni. A technológia megvan, lehetővé teszi, ezt nem lehet negligálni. A többi már csak pénz és kísérletező kedv kérdése.

Ahogy a Boulder, úgy a Krell is, mind technológiai mérföldkövek voltak a maguk helyén, idején és módján.

Nem minden erősítő nagy teljesítményű. És nem minden erősítő kis teljesítményű. Mindkettő felhasználásának megvannak az előnyei és a hátrányai. Mindkettőnek megvannak a konstrukciós előnyei és a hátrányai is. Mindkettőnek megvan a maga helye és ideje. Ugyanezek igazak a hangsugárzókra is.
Jelen esetben, ha magas érzékenységű hangsugárzók mellett kötelezed el magad, akkor, de csakis akkor elégséges az alacsonyabb Wattage, az elvárt üléstávolságból hallgatott SPL, és a kalkulált headroommal várható torzítatlan dinamikacsúcsok tekintetében.

A konkrét 3 Wattos csöves erősítő helyzeted lehetőségeiből kiindulva:
90 dB hangnyomás
94 dB hangsugárzó engedékenység (1W/1M)
3 méteres hallgatási pozíció a hangsugárzóktól
0 dB erősító headroom marad(!!) (A szoba 6 dB-es utóhatása nélkül!)

dBW= 90-94+20*Log(3/1)+0
dBW= -4+20*Log(3)+0
dBW= 5,5424
W0= 1W*10(5,5424/10)
W0= 1W*10(0,5542)
W0= 4 Watt megvan, csatornánként

Szóval a te példádból kiindulva az alábbi feltételezések mentén számolhatjuk a referencia igényeket:
90 dB hangnyomás
94 dB hangsugárzó érzékenység (1W/1M)
5 méteres hallgatási pozíció a hangsugárzóktól
1) 6 dB átlagos erősító headroom (kompresszált, limitált rock, pop, modern vmi)
VAGY
2) 19 dB max. erősító headroomal (élő akusztikus rock, jazz, klasszikus, stb.)

dBW= 90-94+20*Log(5/1)+6
dBW= -4+20*Log(5)+6
dBW= 15,9794
W1= 1W*10(15,9794/10)
W1= 1W*10(1,5979)
W1= 40 Watt kellene, csatornánként
...
VAGY
dBW= 90-94+20*Log(5/1)+19
dBW= -4+20*Log(5)+19
dBW= 28,9794
W2= 1W*10(28,9794/10)
W2= 1W*10(2,8979)
W2= 791 Watt kellene, csatornánként

Természetesen 791 Wattos csöves erősítő irreális elvárás, ezért, milyen megoldások vannak?
1) csökkentjük a hallgatási távolságot
2) növeljük a hangsugárzó érzékenységét
3) csökkentjük az elvárt hangnyomást a hallgatói pozícióban
4) a fenti 1-3 paraméter akármilyen variációja

Ha a helyedben lennék, és azért, hogy élő akusztikusokat, klasszikust stb. is tudjak "szinte" torzítatlan dinamikával hallgatni:
A)
3 méterre csökkenteném a hallgatói pozíciót
90 dBSPL maradna
104 dB érzékenységű hangsugárzóra váltanék
19 dB erősítő headroom maradhatna, így

dBW= 90-104+20*Log(3/1)+19
dBW= 14,5424
W1= 1W*10(14,5424/10)
W1= 28 Watt kellene, csatornánként ------>> elcserélném például a Jadis-ra azt az erősítőt!
(megj.: 5 méterről egyébként már 79 Watt csúcsot kellene tudnia az erősítőnek)
...
VAGY
5 méteres hallgatási pozíciónak maradnia kellene
90 dBSPL marad
104 dB érzékenységű hangsugárzóra váltanék
15 dB headroom maradna, kompromisszummal, így

dBW= 90-104+20*Log(5/1)+15
dBW= 14,9794
W2= 1W*10(14,9794/10)
W2= 31 Watt kellene, csatornánként ------>> (ismét) elcserélném a Jadis-ra azt az erősítőt!
(megj.: 95 dB hangnyomáshoz ebben a hallgatási pozícióban már 100 Watt csúcs teljesítményű erősítő kellene)

A lényeg? 3 Wattos csöves erősítő 94 dB (1W/1M) érzékenységű hangsugárzókkal nem igazán elégséges, bizonyos, és fentebb magyarázott paraméterek, és azok összefüggései tekintetében.

Amire így jó: közeltéri!

(Javaslat: cseréld nagyobbra az erősítőt, vagy érzékenyebbre a hangsugárzóidat.)

Nem sok az a 90 dB-es elvárt hangnyomás? Én 4m-en (átlagosan) 65 dB-t mérek, 75 dB-nél a feleségem már válással fenyeget. Egyszer megnézem hol a vége ha nem lesznek itthon.

Sajnos azt kell gondojam nemhogy a mellékelt dokumentumot nem olvastad el (vagy olvastál bele), de a hozzászólásomat sem igazán.

Egyáltalán nem azt írtam, hogy nem torzabb mérőműszeren egy csöves SE műszeren mérve, mint egy félvezetős, mert az.

Végül is mindegy is.

Sajnos ez jó lenne, ha igaz lenne. Az SE mindig fog torzítást produkálni az alkalmazott trióda karakterisztikából eredően. A torzítási termékek sohasem fogják egymást kioltani.
Ami viszont igaz, hogy az SE erősítők és hangfalak is olyan torzítási termékeket produkálnak, amik sokkal kevésbe zavaróak, mint a negatív visszacsatolással rendelkező félvezetősök zöme (pl. nem létezik náluk keresztezési torzítás....). Ezért viselhető el jobban az SE-k és a hangszórók torzítása és ezért kevésbé zavaró, mint az akár két nagyságrenddel alacsonyabb szokásos félvezetős erősítő torzítás.
De az SE-ket nem a "torzítás mentességük" miatt szeretik. Hanem azért, mert a torzítási komponenseik kevésbé zavaróak, mentesek sok bántó torzítási komponenstől.

Volt már párszor alkalmam highend KW-os szörnyetegeket hallgatnom. Ezt az élvezetet meghagyom másoknak, csak a zenét ölte meg mindegyik egyébbként a vesét kiválóan lerázzák Meg azok a mérhetetlen torzítások is baromira zavartak.

A mellékelt elgondolás szerint nem azért hallja sok ember tisztábbnak az SE csöves hangot, mert kellemesen torz, hanem mert a hangszóróval együtt eredőben egy valóban kevésbé torzított jelet tudnak adni, mint külön-külön az erősítő, vagy a hangfal!

Sajnos ez jó lenne, ha igaz lenne. Az SE mindig fog torzítást produkálni az alkalmazott trióda karakterisztikából eredően. A torzítási termékek sohasem fogják egymást kioltani.
Ami viszont igaz, hogy az SE erősítők és hangfalak is olyan torzítási termékeket produkálnak, amik sokkal kevésbe zavaróak, mint a negatív visszacsatolással rendelkező félvezetősök zöme (pl. nem létezik náluk keresztezési torzítás....). Ezért viselhető el jobban az SE-k és a hangszórók torzítása és ezért kevésbé zavaró, mint az akár két nagyságrenddel alacsonyabb szokásos félvezetős erősítő torzítás.
De az SE-ket nem a "torzítás mentességük" miatt szeretik. Hanem azért, mert a torzítási komponenseik kevésbé zavaróak, mentesek sok bántó torzítási komponenstől.

SoundMania

"The goal of audiophilia can never be reached. The quest itself is the point."

Kábé így megy ez!

Profi (volt) sportolóként mindig is lenyűgöztek az eredmények, az újabb és újabb elképesztő csúcsok elérése. Nem érdekelt, ki mivel és hogyan, csak csodáltam a kvázi korlátlan fejlődést. Sok példát lehetne hozni, de mindenki tudja, hogy pl. 4 másodperc alatt nem fogják lefutni a 100-at, mégis, csodálattal néztem Carl Lewis-t, L.Christie-t, B. Johnson-t, D.Bailey-t, M.Green-t, L.Burrell-t... Usain Bolt-ot. A már csak nüansznyi különbségeket. Kicsit az audioban is így van. Ahogy nem lesz 4 mp, nem lesz 100%-os sem az utánzat. Közelíti...de... Mégis várjuk a következő olimpiai vagy wb csúcsokat, még ott is ahol csak a hülye nem tudja, hogy a dopping doppingjának a doppingjával lehet elérni fejlődést. Nem sokat, de pont annyit amennyivel a tized, ezred másodpercek, mph/h vagy km/h-ák stb-ik megszületnek. És mekkora anyagi, egészségügyi, erkölcsi és mentális erőfeszítés…megint az exponenciális növekmény? Az!

Az árakat lehet utálni, elfogadni...avagy Medvegyev és más oligarcha példáján keresztül negligálni, a haladó technológiák szempontjából nem számít. A technológia létezett és létezik, sok esetben fejlődik, az pedig, hogy ki tudja megvenni, az sajnos más kérdés. Erről legfőképp az ipar tehet, mert nincs erre feladatszabása, nem állapított meg erre korlátokat – arról pedig végül is „mi” ("ők"?) tehetünk. Kapitalizmus.

2 saját példa:
A 90-es évek elején találkoztam Deane Jensen által a Boulder-nél épített "Boulder Mic Pre", pontosabban a "Jensen Twin Servo 990" mikrofon előfokkal, majd később ennek az újragondolt verziójával, John Hardy M-1-esével. Ennek mi köze a topikhoz? Ez volt az azóta egy fordulattal a high-end jelentős félvezetős gyártójának, a Boulder-nek a professzionális öröksége. Ha már a Boulder szóba került és konstrukciójával, teljesítményével vitát generált. Lényeges adat: ahogy a mikrofonok esetén a saját zaj, az előfokok esetén a EIN a mérvadó, sokkal inkább mint az Snr. És hozzá a forrás SPL. A gyártók nem nagyon szeretik feltüntetni az EIN-t, pláne nem 50 ohmos rezisztív terheléssel. A 150 ohmos terhelés még hagyján...de az 50 ohmos mellett A Boulder/Jensen már akkor tudta a nagyon jónak mondott -136 dB EIN-t az 50 ohmos teherrel!

Azután 2003-ban hallottam a valaha és eddigi legjobb basszust! Krell FBP700CX mono.
Spec.:
700 Wpc 8 Ohms
1400 Wpc 4 Ohms
2800 Wpc 2 Ohms
5600 Wpc 1 Ohms
Frequency resp.: 20 Hz to 20 kHz, +0 db, -3 db
Snr: 120 db
Gain: 26.4 dB
THD: 1 kHz <0.03%
Input impedance: 100 ohms
Power consumption:
Standby: 85 W
Idle: 430 W
Max: 6000 W(!!)
Peak current: 26Amper(!!), per mono
Weight 80kg

Egy ház táp elosztási hálózatát, a fali dug-aljzatoktól a ház megszakító paneljeinek a méretezésén át a fali vezetékek átmérőjéig és teherbírásáig, mindent át kell alakítani hozzá(juk), mert mono konfigurációban párban ugye, - 50A fölötti csúcsáram felvétel plusz a többi készülék áramfelvétele, továbbá a ház egyéb disztribúciója… 100 Amper feletti elosztást igényel… egy kisebb ipari üzem, mondjuk egy 2 kamrás 150 tonnás fagyasztva hűtő hűtőház amperezése.

Jöhet megint a kérdés. Kinek kell ez, és ki hallgat ilyenekkel csúcson zenét? Pl. én is megtettem. Írtam is erről régen, az ismétlés és a felsorolás igénye nélkül 4-utas Mike Kelly hangsugárzó panel rendszer Perreaux erősítőkkel, ~6 kiloWatt teljesítmény kezelési képességgel. Ha jól emlékszem quad-amplifikálva, ~80Hz-től lefelé hozzáadott digit szervo kontrollált szubwooferekkel. Szó szerint koncerteket „csináltak”. Akkor kellet. Ma már nem. Hosszútávon „halálos”. De nem mondanám azt, hogy azért nem kell, mert értelmetlen. Nem értelmetlen, ha otthon – olyan képességű lakóépületben és szobában szeretnénk keményen hasbavágós, „korlátlan” levegővel megszólaló „szinte” torzítatlan koncert élményt hallgatni. A technológia megvan, lehetővé teszi, ezt nem lehet negligálni. A többi már csak pénz és kísérletező kedv kérdése.

Ahogy a Boulder, úgy a Krell is, mind technológiai mérföldkövek voltak a maguk helyén, idején és módján.

Nem minden erősítő nagy teljesítményű. És nem minden erősítő kis teljesítményű. Mindkettő felhasználásának megvannak az előnyei és a hátrányai. Mindkettőnek megvannak a konstrukciós előnyei és a hátrányai is. Mindkettőnek megvan a maga helye és ideje. Ugyanezek igazak a hangsugárzókra is.
Jelen esetben, ha magas érzékenységű hangsugárzók mellett kötelezed el magad, akkor, de csakis akkor elégséges az alacsonyabb Wattage, az elvárt üléstávolságból hallgatott SPL, és a kalkulált headroommal várható torzítatlan dinamikacsúcsok tekintetében.

A konkrét 3 Wattos csöves erősítő helyzeted lehetőségeiből kiindulva:
90 dB hangnyomás
94 dB hangsugárzó engedékenység (1W/1M)
3 méteres hallgatási pozíció a hangsugárzóktól
0 dB erősító headroom marad(!!) (A szoba 6 dB-es utóhatása nélkül!)

dBW= 90-94+20*Log(3/1)+0
dBW= -4+20*Log(3)+0
dBW= 5,5424
W0= 1W*10(5,5424/10)
W0= 1W*10(0,5542)
W0= 4 Watt megvan, csatornánként

Szóval a te példádból kiindulva az alábbi feltételezések mentén számolhatjuk a referencia igényeket:
90 dB hangnyomás
94 dB hangsugárzó érzékenység (1W/1M)
5 méteres hallgatási pozíció a hangsugárzóktól
1) 6 dB átlagos erősító headroom (kompresszált, limitált rock, pop, modern vmi)
VAGY
2) 19 dB max. erősító headroomal (élő akusztikus rock, jazz, klasszikus, stb.)

dBW= 90-94+20*Log(5/1)+6
dBW= -4+20*Log(5)+6
dBW= 15,9794
W1= 1W*10(15,9794/10)
W1= 1W*10(1,5979)
W1= 40 Watt kellene, csatornánként
...
VAGY
dBW= 90-94+20*Log(5/1)+19
dBW= -4+20*Log(5)+19
dBW= 28,9794
W2= 1W*10(28,9794/10)
W2= 1W*10(2,8979)
W2= 791 Watt kellene, csatornánként

Természetesen 791 Wattos csöves erősítő irreális elvárás, ezért, milyen megoldások vannak?
1) csökkentjük a hallgatási távolságot
2) növeljük a hangsugárzó érzékenységét
3) csökkentjük az elvárt hangnyomást a hallgatói pozícióban
4) a fenti 1-3 paraméter akármilyen variációja

Ha a helyedben lennék, és azért, hogy élő akusztikusokat, klasszikust stb. is tudjak "szinte" torzítatlan dinamikával hallgatni:
A)
3 méterre csökkenteném a hallgatói pozíciót
90 dBSPL maradna
104 dB érzékenységű hangsugárzóra váltanék
19 dB erősítő headroom maradhatna, így

dBW= 90-104+20*Log(3/1)+19
dBW= 14,5424
W1= 1W*10(14,5424/10)
W1= 28 Watt kellene, csatornánként ------>> elcserélném például a Jadis-ra azt az erősítőt!
(megj.: 5 méterről egyébként már 79 Watt csúcsot kellene tudnia az erősítőnek)
...
VAGY
5 méteres hallgatási pozíciónak maradnia kellene
90 dBSPL marad
104 dB érzékenységű hangsugárzóra váltanék
15 dB headroom maradna, kompromisszummal, így

dBW= 90-104+20*Log(5/1)+15
dBW= 14,9794
W2= 1W*10(14,9794/10)
W2= 31 Watt kellene, csatornánként ------>> (ismét) elcserélném a Jadis-ra azt az erősítőt!
(megj.: 95 dB hangnyomáshoz ebben a hallgatási pozícióban már 100 Watt csúcs teljesítményű erősítő kellene)

A lényeg? 3 Wattos csöves erősítő 94 dB (1W/1M) érzékenységű hangsugárzókkal nem igazán elégséges, bizonyos, és fentebb magyarázott paraméterek, és azok összefüggései tekintetében.

Amire így jó: közeltéri!

(Javaslat: cseréld nagyobbra az erősítőt, vagy érzékenyebbre a hangsugárzóidat.)

Hallgattam már itthon a rendszeremben nagyobb teljesítményû erősítőket. Most azt leszámítva hogy mind eosszabb hangminőséget produkált és csak a wattokat figyelbe véve sem igénylek nagyobb teljesítményt. Szépek a számaid meg a kimutatàsok, de nekem ide nem hiányzik több.
A szoba pedig 6,5x4x2,7m

SoundMania

Nem univerzális felhasználó szinten? Olyan nem igazán létezik. A lényeg, hogy neked bejöjjön. A többi nem érdekes.
Hidd el az nagyon kevés ha csak a tulajdonosnak tetszik!

https://www.newyorker.com/culture/cultu ... ping-guide
"The goal of audiophilia can never be reached. The quest itself is the point."

Kábé így megy ez!

Profi (volt) sportolóként mindig is lenyűgöztek az eredmények, az újabb és újabb elképesztő csúcsok elérése. Nem érdekelt, ki mivel és hogyan, csak csodáltam a kvázi korlátlan fejlődést. Sok példát lehetne hozni, de mindenki tudja, hogy pl. 4 másodperc alatt nem fogják lefutni a 100-at, mégis, csodálattal néztem Carl Lewis-t, L.Christie-t, B. Johnson-t, D.Bailey-t, M.Green-t, L.Burrell-t... Usain Bolt-ot. A már csak nüansznyi különbségeket. Kicsit az audioban is így van. Ahogy nem lesz 4 mp, nem lesz 100%-os sem az utánzat. Közelíti...de... Mégis várjuk a következő olimpiai vagy wb csúcsokat, még ott is ahol csak a hülye nem tudja, hogy a dopping doppingjának a doppingjával lehet elérni fejlődést. Nem sokat, de pont annyit amennyivel a tized, ezred másodpercek, mph/h vagy km/h-ák stb-ik megszületnek. És mekkora anyagi, egészségügyi, erkölcsi és mentális erőfeszítés…megint az exponenciális növekmény? Az!

Az árakat lehet utálni, elfogadni...avagy Medvegyev és más oligarcha példáján keresztül negligálni, a haladó technológiák szempontjából nem számít. A technológia létezett és létezik, sok esetben fejlődik, az pedig, hogy ki tudja megvenni, az sajnos más kérdés. Erről legfőképp az ipar tehet, mert nincs erre feladatszabása, nem állapított meg erre korlátokat – arról pedig végül is „mi” ("ők"?) tehetünk. Kapitalizmus.

2 saját példa:
A 90-es évek elején találkoztam Deane Jensen által a Boulder-nél épített "Boulder Mic Pre", pontosabban a "Jensen Twin Servo 990" mikrofon előfokkal, majd később ennek az újragondolt verziójával, John Hardy M-1-esével. Ennek mi köze a topikhoz? Ez volt az azóta egy fordulattal a high-end jelentős félvezetős gyártójának, a Boulder-nek a professzionális öröksége. Ha már a Boulder szóba került és konstrukciójával, teljesítményével vitát generált. Lényeges adat: ahogy a mikrofonok esetén a saját zaj, az előfokok esetén a EIN a mérvadó, sokkal inkább mint az Snr. És hozzá a forrás SPL. A gyártók nem nagyon szeretik feltüntetni az EIN-t, pláne nem 50 ohmos rezisztív terheléssel. A 150 ohmos terhelés még hagyján...de az 50 ohmos mellett A Boulder/Jensen már akkor tudta a nagyon jónak mondott -136 dB EIN-t az 50 ohmos teherrel!

Azután 2003-ban hallottam a valaha és eddigi legjobb basszust! Krell FBP700CX mono.
Spec.:
700 Wpc 8 Ohms
1400 Wpc 4 Ohms
2800 Wpc 2 Ohms
5600 Wpc 1 Ohms
Frequency resp.: 20 Hz to 20 kHz, +0 db, -3 db
Snr: 120 db
Gain: 26.4 dB
THD: 1 kHz <0.03%
Input impedance: 100 ohms
Power consumption:
Standby: 85 W
Idle: 430 W
Max: 6000 W(!!)
Peak current: 26Amper(!!), per mono
Weight 80kg

Egy ház táp elosztási hálózatát, a fali dug-aljzatoktól a ház megszakító paneljeinek a méretezésén át a fali vezetékek átmérőjéig és teherbírásáig, mindent át kell alakítani hozzá(juk), mert mono konfigurációban párban ugye, - 50A fölötti csúcsáram felvétel plusz a többi készülék áramfelvétele, továbbá a ház egyéb disztribúciója… 100 Amper feletti elosztást igényel… egy kisebb ipari üzem, mondjuk egy 2 kamrás 150 tonnás fagyasztva hűtő hűtőház amperezése.

Jöhet megint a kérdés. Kinek kell ez, és ki hallgat ilyenekkel csúcson zenét? Pl. én is megtettem. Írtam is erről régen, az ismétlés és a felsorolás igénye nélkül 4-utas Mike Kelly hangsugárzó panel rendszer Perreaux erősítőkkel, ~6 kiloWatt teljesítmény kezelési képességgel. Ha jól emlékszem quad-amplifikálva, ~80Hz-től lefelé hozzáadott digit szervo kontrollált szubwooferekkel. Szó szerint koncerteket „csináltak”. Akkor kellet. Ma már nem. Hosszútávon „halálos”. De nem mondanám azt, hogy azért nem kell, mert értelmetlen. Nem értelmetlen, ha otthon – olyan képességű lakóépületben és szobában szeretnénk keményen hasbavágós, „korlátlan” levegővel megszólaló „szinte” torzítatlan koncert élményt hallgatni. A technológia megvan, lehetővé teszi, ezt nem lehet negligálni. A többi már csak pénz és kísérletező kedv kérdése.

Ahogy a Boulder, úgy a Krell is, mind technológiai mérföldkövek voltak a maguk helyén, idején és módján.

Egy tapasztalat: nemrég volt nálam egy illető akinek Jadis Orchestra csövese volt. Meghallgattuk. Az erősítőm kb 3 wattos. A dobozok 94dB-sek. Feltekertem neki az erősítőm. Amikor azt mondta hogy nem hallgatja a 30wattos(?) Jadist hangosabban, akkor még 3x1,8dB-t tudtam az enyémen tolni. Az gyöngécske erősítőm sávszèlessége , dinamikája , zeneisége, emergiái meg úgy általában semmi nem lett rosszabb közben. De én sem hallgatom ekkora hangerővel a zenét róla mert minek.
Otthoni felhasználásra 2-30wattnak elégnek kellene lennie. A 30 watt az már 100 nm körüli helyiséget el kellene hogy lásson. Megfelelő hangdobozt kell venni hozzá!
Nem olyanokat amik felfalják az energiákat teljesen meggőn és feleslegesen. Csak azért mert a mai technika lehetővé teszi hatalmas teljesítményű erősítők gyártását. Teljesen értelmetlen a dolog.

Nem igazán szeretem a 300b hangját. De szerintem egy jó A osztályú single ended erősítő nem attól "szép"hangú hogy saját torzításokat visz a hangba. Hanem attól hogy megvannak a páros és páratlan felharmonikusok is a hangjában. Törekedni kell ezek alacsony értéken tartásán persze den nem discus módra , nyomjunk már nagyobb visszacsatolást neki hogy jobb legyen a mérés. Szóval nem rossz az SE technika csak jól kell alkalmazni! Nagy és érzékeny hangdoboz kell hozzájuk. És megdöbbentő hangot lehet velük csinálni még kicsi szobában is! Csak szemléletvàltás kellene ehhez nagyon sok embernél.
Nem minden erősítő nagy teljesítményű. És nem minden erősítő kis teljesítményű. Mindkettő felhasználásának megvannak az előnyei és a hátrányai. Mindkettőnek megvannak a konstrukciós előnyei és a hátrányai is. Mindkettőnek megvan a maga helye és ideje. Ugyanezek igazak a hangsugárzókra is.
Jelen esetben, ha magas érzékenységű hangsugárzók mellett kötelezed el magad, akkor, de csakis akkor elégséges az alacsonyabb Wattage, az elvárt üléstávolságból hallgatott SPL, és a kalkulált headroommal várható torzítatlan dinamikacsúcsok tekintetében.

A konkrét 3 Wattos csöves erősítő helyzeted lehetőségeiből kiindulva:
90 dB hangnyomás
94 dB hangsugárzó engedékenység (1W/1M)
3 méteres hallgatási pozíció a hangsugárzóktól
0 dB erősító headroom marad(!!) (A szoba 6 dB-es utóhatása nélkül!)

dBW= 90-94+20*Log(3/1)+0
dBW= -4+20*Log(3)+0
dBW= 5,5424
W0= 1W*10(5,5424/10)
W0= 1W*10(0,5542)
W0= 4 Watt megvan, csatornánként

Szóval a te példádból kiindulva az alábbi feltételezések mentén számolhatjuk a referencia igényeket:
90 dB hangnyomás
94 dB hangsugárzó érzékenység (1W/1M)
5 méteres hallgatási pozíció a hangsugárzóktól
1) 6 dB átlagos erősító headroom (kompresszált, limitált rock, pop, modern vmi)
VAGY
2) 19 dB max. erősító headroomal (élő akusztikus rock, jazz, klasszikus, stb.)

dBW= 90-94+20*Log(5/1)+6
dBW= -4+20*Log(5)+6
dBW= 15,9794
W1= 1W*10(15,9794/10)
W1= 1W*10(1,5979)
W1= 40 Watt kellene, csatornánként
...
VAGY
dBW= 90-94+20*Log(5/1)+19
dBW= -4+20*Log(5)+19
dBW= 28,9794
W2= 1W*10(28,9794/10)
W2= 1W*10(2,8979)
W2= 791 Watt kellene, csatornánként

Természetesen 791 Wattos csöves erősítő irreális elvárás, ezért, milyen megoldások vannak?
1) csökkentjük a hallgatási távolságot
2) növeljük a hangsugárzó érzékenységét
3) csökkentjük az elvárt hangnyomást a hallgatói pozícióban
4) a fenti 1-3 paraméter akármilyen variációja

Ha a helyedben lennék, és azért, hogy élő akusztikusokat, klasszikust stb. is tudjak "szinte" torzítatlan dinamikával hallgatni:
A)
3 méterre csökkenteném a hallgatói pozíciót
90 dBSPL maradna
104 dB érzékenységű hangsugárzóra váltanék
19 dB erősítő headroom maradhatna, így

dBW= 90-104+20*Log(3/1)+19
dBW= 14,5424
W1= 1W*10(14,5424/10)
W1= 28 Watt kellene, csatornánként ------>> elcserélném például a Jadis-ra azt az erősítőt!
(megj.: 5 méterről egyébként már 79 Watt csúcsot kellene tudnia az erősítőnek)
...
VAGY
5 méteres hallgatási pozíciónak maradnia kellene
90 dBSPL marad
104 dB érzékenységű hangsugárzóra váltanék
15 dB headroom maradna, kompromisszummal, így

dBW= 90-104+20*Log(5/1)+15
dBW= 14,9794
W2= 1W*10(14,9794/10)
W2= 31 Watt kellene, csatornánként ------>> (ismét) elcserélném a Jadis-ra azt az erősítőt!
(megj.: 95 dB hangnyomáshoz ebben a hallgatási pozícióban már 100 Watt csúcs teljesítményű erősítő kellene)

A lényeg? 3 Wattos csöves erősítő 94 dB (1W/1M) érzékenységű hangsugárzókkal nem igazán elégséges, bizonyos, és fentebb magyarázott paraméterek, és azok összefüggései tekintetében.

Amire így jó: közeltéri!

(Javaslat: cseréld nagyobbra az erősítőt, vagy érzékenyebbre a hangsugárzóidat.)

De most komolyan! Szükség van otthon ilyenekre?!?!?!?!

Meglehet, meglehet...meg az is, hogy mégsem.

Alapos és a technológia iránt fogékony embernek ismertelek meg a hozzászólásaid alapján (ha jól sejtem angolul is tudsz), ezért merem ezt a dokumentumot a figyelmedbe ajánlani. A 3-ik fejezettől lesz igen érdekes, addig nagyjából ismert dolgokról van szó, utána már másról.

http://www.audiopax.com/e/pdfs/artigos/ ... ifiers.pdf

Röviden, egy mondatban a lényeg: a hallgató füléhez érő torzítás számít, nem az, ami az erősítő kimenetén van, vagy amit az tud. Egyik megközelítés, hogy csináljunk minden komponenst a lehető legkisebb torzításúra és az eredmény jó lesz. (Mert az nem vithatható, hogy a kis torzítás jó, még SE csöves esetében sem!)

A probléma ott lehet, hogy a legtöbb hangfal egy nagyságrenddel nagyobbat torzít, mint az elektronikák (legalább) és mindenképpen dominálni fogják a végeredményt. (Most abba nem mennék bele, hogy az elektronika másképp, másmilyen, csak elektronikai jellegű torzításokkal elég nagy károkat tud tenni természetesen).

A mellékelt elgondolás szerint nem azért hallja sok ember tisztábbnak az SE csöves hangot, mert kellemesen torz, hanem mert a hangszóróval együtt eredőben egy valóban kevésbé torzított jelet tudnak adni, mint külön-külön az erősítő, vagy a hangfal! Ez úgy lehetséges, ha az erősítő hasonló torzítási karakterisztikával rendelkezik, mint a hangszórók, csak nem abban a fázisban, azaz végeredményben kioltódnak a torzítások. Matematika, mérések a mellékelt hivatkozásban, mélyebbre itt nem mennék.

Hogy ez milyen mértékben jön össze egy hangfal és egy SE erősítő esetében, az a vakszerencse kérdése, a jó párosítások esetén elég jól.

Az Audiopax meg ezért csinálta a Timbre Lock megoldást, hogy hangolható legyen ez a "párosítás". Eredetileg torzításmenedzsment funkciónak hívták volna, de katasztrofális lett volna marketingolni, mert milyen gyártó már az, aki nem a torzítások abszolút megszűntetését tűzi ki célul, hanem azok (bizonyos fokig) történő menedzselését.

Lehet mondani a fentiekre persze, hogy vad fantázia egész (bár a mérések résznél szerintem már gyanús, hogy talán mégse alaptalan az elgondolás), de én azt tudom tanusítani, hogy ez a mechanizmus működik.

Ezt nem azért írtam egyébként, mert arra számítok, hogy elolvasod és átértékeled sokéves tapasztalatodat és ezek után másképp fogod látni a dolgokat.

Egyszerűen egy másik megközelítés ugyanarra a kérdésre.

Nézd, egy más világ az SE. Ismerem jól. Szép hangot lehet belőlük kihozni. Szépet, de nem korrektet.
A fogyasztó dönti el, hogy mire van szüksége. Szépre vagy korrektre.
Az SE soha sem lesz korrekt. Nem lesz torzítás mentes. Ha már az általad megemlített páratlan felharmonikusok megjelennek, onnantól szép sem lesz. A párosoktól harmonikusan dúsult lesz és szép (már akinek erre a szépségre szüksége van). Csak a kapott hangnak köze nem lesz ahhoz, amit rögzítettek.
Alacsony értéken nem tudod tartani a torzítást, mert ez nem elhatározás kérdése, hanem az adott technológia vele járója. Nincs rá befolyásod.

Én hallottam Avantgarde Trio hangfalakat 3 pár Basshornnal SE-vel és nagyobb teljesítményű félvezetőssel is. Nem a hangerő miatt, de sokkal jobb volt a hang, könnyedebb, felszabadultabb, reálisabb a nagy teljesítményű félvezetőssel, mint az SE-vel. Pedig 108 dB az érzékenységük. Nem a hangerő volt kevés, hanem a könnyedség és torzítás mentesség.

Szóval lehet szeretni a kis teljesítményű SE-ket a sajátságos karakterük miatt, de sohasem lesznek hűek a rögzített anyaghoz. Egy mesterségesen feldúsított hangot produkálnak. Ha teljesítő képességük határa fölött használjuk őket, dinamika kompresszorként működnek, felerősítve a halkabb tartományokat, a hangosakat összenyomva, így a felbontás növekedés érzetét keltve. Rendkívül becsapós erősítők, mivel a hibáik nem drámaian érzékelhetők, sőt inkább fülbemászók.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.