LIMAR írta: ↑2020.10.17., szomb. 19:43
Erre azért nagy összegben ne köss fogadásokat!
A probléma gyökere maga a "stúdió". Akkoriban nem 20 nm-es (jó esetben) agyon csillapított kuckókban dolgoztak, hanem valós hangversenytermekben, operaházakban, hatalmas méretű felvételi stúdiókban (Abbey Road, Sofiensaal...).
A felvételek utólagos manipulációja minimális volt. A rögzítendő hanginformáció sokkal (nagyságrendekkel) kevesebb manipuláción ment keresztül, mint ma, ameddig eljut a hanghordozóhoz, majd a hallgatóhoz. Valós térben együtt zenéltek az előadók. Ez azért átjön a felvételeken, ahogy az is, ha néha elmegy egy busz az utcán. A mai elvárások szerint ez elfogadhatatlan. Mégis ettől lesz élő, hihető az előadás, nem a "tökéletes", egymás után század másodperc pontossággal rögzített hangoktól, amiknek egy hifista nagyon örül, egy zenehallgató már nem annyira.
A mai technikailag "tökéletesebb" stúdiók nagy száma, azok olcsósága magával hozta a tömegtermelést, ezzel a felvételek átlagszínvonalának dráma csökkenését. Nincs szükség zseniális hangmérnökökre, zenekarokra (akik képesek hibátlanul eljátszani együtt akár 20 percet is). Felveszik a hangszereket egyenként, majd a "hangmérnök" a számítógép előtt ülve összerakja képessége szerint a felvétel anyagát. Gyakorlatilag tehetségtelen zenészek és főleg zenekarok is képesek elfogadható minőségű felvételeket kiadni, amik akár még "jól" is szólnak, de művészeti értéke a felvételeiknek egyenlő a nullával.
A mai tömegtermelésnek, az eldobható fogyasztási cikkeknek ezek a felvételek tökéletesen megfelelnek.
Komoly produkciók, az 1 szál zongorától a nagyzenekarig ma is komoly kiadónál vannak és komoly stúdiókban rögzítenek, készítenek elő kiadásra. Ami plusz, hogy ma már úgy is lehet kiadni felvételt, hogy nem vagy top, stb, de ezek nem veszik el a helyet és nem konkurálnak a mai nagyokkal semmiben. Sőt, ahogy a Silk apánk is mondja, ma feltöltöd a magad által előadott, rögzített, masterelt felvételt a netre és máris, abban a pillanatban mellé lehet tenni egy világszinvonalú felvételnek és egyből ordít a különbség bárki számára (teljesen laikus Piroska néni számára is) minden szempontból. Szerintem a tehetséget, a munkát, a tudást se régen, se ma, se soha a büdös életbe nem lehet semmi mással pótolni, nem lehet megspórolni, kikerülni. Szóval ugyanolyan szükség van mindenre mint annó, sőt, és mindig is szükség is lesz.
Szerintem a busz megy az utcán vagy se, nyikorog-e a székláb, hallani-e a kotta lapozását pont a zenehallgatót nem érdekli, a neszelő hifistát annál inkább.
A stúdiók ma is baromi drágák, ha a felszereltség olyan és az azt használó személyzet is olyan. Mitől lenne olcsóbb? 1db normális ének mikrofon 2-3m Ft. A hangmérnök - persze melyik a sok féléből - keveri a sávokat, beállítva az arányokat. Mondjuk egy 2 mikrofonos vagy kevés mikrofonos felvételnél meg a mikrofon választás és azok elhelyezése ugyanezt a célt szolgálta. Melyikkel lehet pontosabban beállítani? Pláne, ha hozzávesszük, hogy a mikrofon teljesen másként "hall", mint az ember, a nagyon jó mikrofon is. Átfog akár 120dB-t, a dinamika változásokra tök máshogy reagál, mint a fül, stb.
Nem kötekedés ez, nehogy félreértsd, csak a 100e Ft-os új erősítő sem képviseli a mai HiFi referencia szintjét, ha az a kérdés, mit tud a mai hifi. Ugyanígy a panelszoba "indöbox zenészei" se képviselik a mai hangszeres zenészt, a mai valódi stúdiót, a mai recording, mixing, mastering hangmérnököt. Pedig ezek mind ugyanúgy vannak ma is.
