fapaci írta: ↑2019.07.17., szer. 23:51
Szerintem mindenki sorsában, életében jól kitapintható, miért fogadja könnyen, vagy éppen tiltakozik ellene, hogy a világ és benne a zenehallgatási szokások, eszközök változnak. ...............
........ Manapság meg megnyomok néhány gombot és szól a zene. Ha megszakadok, sem látok ebben negatívumot, vagy igénytelenséget.
Itt csak óvatosan, mert ez szerintem lényeges.
Könnyen-hozzáférhetőség, meg az 'értéktelen', bizonyos szempontból van közös metszet.
Az az LP, amiért b..tt sok pénzt fizettél régen, kis túlzással, inkább nem ettél, áztál-fagytál-sorbanálltál, és amikor otthon feltetted, az valószínűleg más érzet volt, mint ma, amikor kettőt kattintasz ugyanezért.
Érzet, ez itt a kulcs.
K.F. jött ezzel az Edison-féle fonográf vs. élő előadás témával asszem, a tone-tests téma. Kicsit átsiklottunk fölötte, pedig a tanulság óriási.
Mert ugyanez a téma.
Hangminőségileg ma ezt nem nagyon hisszük, a sokszázezres kábeleinkkel meg a párnánk belsejében is frekvenciamenetes papírcsíkok vannak, igen, ahol látszik, hogy az LP könnyedén átvisz 50 kHz-ig, a denevérek párosodási szokásai meg teljesen perverz irányba fordulnak...:), na jó, ez csak vicc, de tényleg vakarjuk a fejünket, hogy a dédfaterék hallásával volt kicsi gond?,
nem volt gond, ill. pont annyi gond, mint a miénkkel itt.
Érzet, ami belül hallatszik, az a fizikailag mérhető dolgokkal olykor nem halad párhuzamosan.
Az a régi LP hang, amikor a hangszedő pont leereszkedett a barázdába, először, akkor, azon az estén, meg pl. tegnap, a két kattintás után, amikor megszólalt esetleg ugyanaz a zene, az belül bizonyosan nem ugyanaz, előfordulhat, hogy a régebbi eset jóval nagyobb hangi élmény volt, akkor is, ha ma a 'gyengécske' jelzővel illetnénk tapintatosan azt a régi hangot.