Alighanem a jelút lerövidítése volt itt a cél, kombinálva a motor által okozott elektromos zaj kiküszöbölésével (az árnyékolásra általános esetben a motortestet kétszeresen fedő rugólemez szokott szolgálni) ami egy nagyon dicsérendő építési filozófia. A motort vezérlő és a távirányítást kezelő elektronika viszont egy elég nagy panelen kapott helyet. Ha az enyém lenne, megmondom őszintén, ezt kidobnám belőle, és maradna a kézi hangerőállítás: úgyis a lejátszón/DAC-on állítjuk ma már a hangerőt. (Akár készülhetett ebből a típusból eleve ilyen változat is.)
csak van ilyen erősítőm, így adta magát, hogy amin nevetünk, lehet nem is hülyeség
A Thule Spirit IA-100 erősítőmben (ahogyan a szintén Anders Thule által tervezett Primare A20-asban is) TI LM1972M, a Music Hall A35.2-esemben pedig TI PGA2311 elektronikus hangerőszabályzó IC dolgozik. Mindkét géppel nagyon elégedett vagyok, de a normálisabb erősítőkben leggyakrabban alkalmazott "kék Alps" potival is. Utóbbinak a motoros változata van azokban az olcsó, 1995-ben megjelent Sony STR-D365 receiverekben is, amiket végfoknak átalakítva használok.
...számomra meglepő,ismervén Byrne zenei "irányait",meglep a csöves amplifikáció a rendszerében,és "moderált" megközelitése a tematikához 
,a mezei vátozata (CS300F?)az nagyon jó az "egyszálgitár+leányzó" féle zenékhez,de sehova tovább vele... 