Vasti írta: ↑2025.07.18., pén. 23:53
….
A mondandóm lényege az volt, hogy ha egy ételt annyira újragondolnak, hogy az már nyomokban sem hasonlít az eredeti receptre, akkor annak egy új nevet is kellene adni!
Mert ha nekem éttermem van, és a paprikás krumplit hagyma és paprika nélkül készítem, de viszont tejföllel, zöldborsóval, és egy kis citromhabbal a tetején, akkor a vendég, aki paprikás krumplit rendelt, mert rákívánt, piszkosul meg fog lepődni ;-)
Ja, és ami még piszkálja a csőrömet: aki ilyen újragondolt paprikás krumplit csinál, az vajon tudna-e egy igazi, tisztességes paprikás krumplit is csinálni, ha kell?
És akik ezeket a semmire nem hasonlító ízvilágú újragondolt ételeket összerakják, azok vajon meg tudnák-e főzni az eredetit is úgy, hogy le a kalappal? Mert gyanítom, hogy nem.
Ugyanis ha főzök a vendégnek egy hagyma és paprika nélküli, de tejfölös és zöldborsós paprikás krumplit citromhabbal, ami nem ízlik neki, akkor két lehetőség van: vagy kussol a vendég, mert cikinek érzi, hogy nem érti a művészetet, vagy reklamál, és megkapja, hogy nem érti a művészetet ;-) De ha egy hagyományos paprikás krumplit teszek le elé, de sz*rt, akkor nincs kibúvója a konyhának, egyszerűen tény, hogy sz*r, amit csinált.
Na mindegy, nem kell egyetértenünk, attól szép a világ, hogy mindenki más ;-) Mert szerintem meg egy sült csirke, egy rántott akármi, de még egy rizs sem magától értetődően és egyszerűen jó mindenhol, hiszen a szakácstanulók már rég megtanulták, és 1000x megcsinálták.
Vannak a sztenderd ételek. Azokat nagyjából ugyanúgy készítik mindenhol, függetlenül attól, hogy Te látod- e éttermek étlapján. A rántott hús is elég népszerű étel, krumplival, ételismeretből első órán azzal kezdték, hogy a magyar emberek többsége ezt keresi, ha bemegy egy étterembe, mert ez az az étel, amiben nagyot csalódni nem lehet. (más kérdés, hogy a bécsi szeletet borjúból kellene csinálni, de készül sertéskarajból is, meg csirkemellből is, aztán lehet vitatkozni, hogy akkor az nem is bécsi szelet, hanem csak rántott hús, most akkor borjúbécsi, vagy bécsi szelet…).
Párszor már átbeszéltük ezt a témát ebben a topicban, a gondok akkor kezdődnek, amikor a vendég - teljesen jogosan- más vár, mint amit kap. Mert az étel neve az étlapon köszönő viszonyban sincs azzal, ami a tányérra kerül. Ezt le is írtad, és érthető, hogy felháborít (ez is az oka a rántott hús népszerűségének).
Vannak ételek, amit 1001 féle módon el lehet készíteni, mégis ugyanúgy hívják, ilyen például a tatárbifsztek. Onnan indul, hogy bélszínből készül, aztán nagyon sokféleképpen lehet ízesíteni, fűszerezni, van, ahol tesznek bele konyakot is… lehet tenni bele sokmindent, csak aztán vagy ízlik a vendégnek, vagy nem…
De amikor nem bélszínből készítik, hanem lábszárból, mert az sokkal olcsóbb, akkor azt milyen alapon nevezik tatárbifszteknek? Csak. (az nem újragondolt tatár, ha bélszín helyett lábszárból vagy pulykából készítik, az átverés, lehúzás, csalás- nevezd ahogy akarod). Az étterem tulajdonosa/ vezetője megírja az étlapot, kiadja az utasítást, aztán a szakács lesz a hülye, mert nem tud főzni. De tud, csak amire Te is panaszkodsz, meg sokakat másokat is felháborít, hogy vezetői utasításra máshogy kell annak a szakácsnak azt az ételt megfőzni, pedig tudja, mi az eredeti recept, és meg is főzné úgy, ha hagynák).
Amikor a pléhgundelben 1 mm vastagra kiklopfolják a húst, és hatalmas szelet rántott húst adnak, amit olcsó olajban sütnek ki, hogy a panír jó sok olajat szívjon fel, és a vendég kap egy hatalmas szelet húst, sok panírral, ami jó olajos, az üzletpolitika, gazdasági érdek, és az nem azért van, mert a szakács nem tudná normálisan is megcsinalni. Marketing fogás, a környéki emberek megszokták.
Egy pörköltöt is meg lehet csinálni a receptkönyvnek megfelelően, és egy gulyáslevest is. Vagy bele lehet nyomni egy rakás olyan fűszert, aminek semmi köze a recepthez (újragondolt gulyásleves, ezen vitatkozom sokat a fiammal, hogy amit ő főz, az mitől gulyásleves… amikor én főzöm meg, arra meg azt mondja a gyerek, hogy Papa, ez olyan, mint a recept szerint lennie kell, de ő nem így szereti).
Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt, csak más a fogása.
“Hülyékkel ne vitatkozz! Lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.”- Mark Twain.
