A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Szia, a Focal Grande Utopia-at nem hallgattad meg veletlen? Kivancsi lennek a hangjara. Bar Naim elo-vegfokkal szoktak tarsitani de hatha a McIntosh is jo hozza. :)
Ugyan nem engem szólítottál meg, de hallottam EM Evo-t és a régi Grand Utopia-t pedig több alkalommal, nyugodt , hátradőlős, zenehallgatós körülmények között, így belekotyognék.
Szerintem a képen látható dolgok zöme nincs bekötve, csak csuklóból, ad hoc jelleggel egymás mellé vannak hányva, „nálunk ilyen is van” felkiáltással.
Az Evo-val bárhol is találkoztam, kizárólag naim láncokba voltak kötve, így minden alkalommal csak ezt a felállást lehetett megtapasztalni.
Nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy a naim a legjobb választás hozzá, de ezt a NAGY-ok jobban tudják nálam.
Igazából azt mondanám, ha csak ezt hallaná az ember, komoly, nyugis gyári demonstráción, biztosan elképedne a téren, tisztaságán az EM woofer gyorsaságán, de amikor pár méterre(München) van egy Gryphon Poseidon, Kharma Exquisite Grand 3.0, Wilson Chronosonic, Martin Logan – Neolith, Magico Q7 vagy Avalon Saga ott csak a sokadik hasonló "pofaszakasztó" termék szerepét töltötte be és konkrétan beleszürkült a kiállított mezőnybe.
A régi első generációs Grande Utopia szolgál az egyik ismerősnél, mivel ennek a típusnak az értékvesztése igen nagy(Grande!) mostanra elég kedvezőnek mondható áron beszerezhető az apróból.
Aki a nagy tüdőből játszó, dinamikus, lehengerlő hangzást keresi azoknak nagyon ajánlott. Természetesen, ezek a nagy dobozok sem szertik ha beszorítják őket, mert akkor egy lényegesen olcsóbb monitor is fölébe tud kerekedni a prezentációjának.
Amikor túl közel helyezi az ember egymáshoz őket, egészen különleges anomáliákat tapasztalhat...
Nagyon sokat küzdött a tulaj az oldalfaltól való távolsággal is, mire megtalálta a legkielégítőbb kompromisszumot amit a helyiség kínálhatott.
Nagyon kell hozzá a megfelelő helyiség, korrekt elektronikák, hogy ne legyen veretes csalódás a vége!
Szóval, nem a tedd le és „jóvanazúgy” kategória.
Viszont amikor sikerül rendesen beállítani, akkor még az első generációs is képes elhitetni veled, hogy megfelelően pozicionált, hús-vér zenészeket hallgatsz.
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Előző hét végén London-ban voltunk a KJ West One audio üzletben és egy Soulution 325 előerősítőt hallgattunk meg amiben volt DAC és Phono opció is.
20241102_121732.jpg
Szia, a Focal Grande Utopia-at nem hallgattad meg veletlen? Kivancsi lennek a hangjara. Bar Naim elo-vegfokkal szoktak tarsitani de hatha a McIntosh is jo hozza. :)
Audio PC - WW Platunim 7 | USB - Shunyata Research Sigma v2 | Chord Dave - WW Platinum 7 | WW Platinum Eclipse 8 XLR | Benchmark HPA4 | Hangfalkabel - Valhalla Draco Reference V3 XLR | ATC SCM150ASL Pro | Tapkabel hangfalba (2x) - WW Platinum 7 | Betapkabel - Valhalla Draco V3/2 HC R
Előző hét végén London-ban voltunk a KJ West One audio üzletben és egy Soulution 325 előerősítőt hallgattunk meg amiben volt DAC és Phono opció is. Feleségem mindig elkísér, hiszen Ő is szeret zenét hallgatni és maximálisan részese a rendszerünk fejlesztésének. Kíváncsi voltam az Esoteric után (ezt 1 héttel korábban hallgattuk meg), hogy a Soulution cégnek az "alap" készüléke milyen hangminőséget képvisel - kvázi hasonló áron (ezt a 325-öst, az üzlet demo készülékként használja és kereken 12e fontért vihető el a fenti opciókkal együtt)
Egy Wilson Audio Sabrina X hangfalpárt hajtott meg egy Zanden sztereo végfok - a hangfal 27e font, a végfok pedig 29e font. Ehhez társultak még a Sumyata kábelek és egy Denali kondícionáló, amik úgy ránézésre szintén olyan 30e font körül voltak összesen - de lehet még több
Egy nagyon barátságos idősebb úriember fogadott minket - úgy gondolom Ő az üzletvezető/tulajdonos -, akivel először beszélgettünk egy kicsit és föltette a kérdést, hogy miért akarom lecserélni a meglévő dolgaimat. Az igazat megvallva nem akarom cserélgetni őket, csak minél több tapasztalatot akarok szerezni, hamár van rá lehetőség
Mondta, hogy ez a Soulution egy teljesen más hang lesz mint az Ayon-Metronome LeDAC2 páros. Nos tényleg az volt, ami nekünk igazából nem is nagyon tetszett, túl steril volt a hang. A felbontása jó volt, bár a hirtelen belépőknél (értem ezalatt amikor a zene elkezdődik egy solo hegedűvel, majd egyszerre jön a háttérzenekar) már "maszatolta" a hangot. Úgy gondolom, hogy itt is a kábeleken vérzett el a rendszer hangja (mint korábban az Esoteric, ami sajnos még rosszabbul szólt), hiszen sem a hangfal, sem a 325-ös annyira azért nem rossz.
Ettől függetlenül remekül éreztük magunkat, pl. megtudtuk, hogy a vendéglátónk (a családjával együtt) Bécsből vándorolt ki még nagyon régen és az édesanyja, aki már 82 éves, tanult és még a mai napig is tanul magyarul
Majd végül körbevezetett a pincében, ahol volt még egy demo szoba és Soulution 711 monoblokkok, Wilson Audio hangfalak társaságában várták a hallgatókat valamint további nagyon érdekes, számomra ritkán látható készülékek. Sajnos a Magico M7 hangfalat elfelejtettem lefotózni (vendéglátóm közölte, hogy közel fél millió font), de az egyik kép (ahol a PASS erősítőt fotóztam) hátterében lehet látni egy Wilson Audio Alexx V mellett.
It's not enough to have talent, you also have to be Hungarian. Robert Capa (1913-1954)
"1975. október 31-én került a boltok polcaira a Queen 𝑩𝒐𝒉𝒆𝒎𝒊𝒂𝒏 𝑹𝒉𝒂𝒑𝒔𝒐𝒅𝒚 című kislemeze, minden idők egyik legnagyszerűbb rockklasszikusa. A monumentális, hat különböző részből álló, 6 perces tételről a banda kiadója kizártnak tartotta, hogy hossza és komplexitása miatt bármelyik rádió műsorára tűzné, a dalt szerző Freddie Mercury azonban nem engedte, hogy promóciós célokból megrövidítsék azt. A szám végül óriási sikert aratott: 9 héten át vezette az angol slágerlistát, a hozzá készült promóciós kisfilmet pedig a valaha volt legelső igazi videóklipnek tekinti az utókor."
"Ayrton Senna a Hungaroringen, az első hazai Forma1-es nagydíjon készült képen 1986-ban. Senna olyan autót akart kipróbálni, amivel a legtöbben közlekednek hazánkban. A képet Mitrovics Zsolt készítette, aki a Hungaroringen dolgozott a műszaki mentő csapat tagjaként 1986-1992 között. "
Csatolmányok
Senna.jpg (54.49 KiB) Megtekintve 2372 alkalommal
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Felépítését tekintve az Infinity-nél sikerrel alkalmazott: rhodium / platina / graphene vezetőket tartalmazza, más arányszámokkal, módosított izolátorral.
Jelen kábel a hobbin belül eltöltött, küzdelmes, harminc esztendőm összegzése, egyféle kinyilatkoztatása.
Minden egy csomagban, amit a helyes tonalitásról, felbontásról, muzikalitásról, semlegességről, illetve a gépek által prezentált zenehallgatásról vallok.
Nagyképűség lenne kinyilatkoztatni, hogy harminc esztendőnyi, tudatos „fejlesztés” és Valkűrök örömkönnyeiből lepárolódott esszencia lenne, mivel az első nyolc-tíz évet mindenféle anyagú vezetők próbálgatásával, valamint a legkülönfélébb hifis téveszmék és útvesztők feltérképezésével múlattam.
A valós, külső szemlélők által is értékelhető eredmények csak később érkeztek…
Visszagondolva, sokkal inkább volt a korai időszak egyféle intenzív szellemi és jellemfejlődés, mintsem tudatos fejlesztői tevékenység.
Mivel evidensnek nem nevezhető, de ma már tényszerűen kezelt dolgok elfogadásához, majd megértéséhez egy sokkal érettebb, nyitottabb személyiséggé kellett formálódnom.
Talán kissé pátoszosra sikerült ez a sommázás, ám én valóban így éltem meg a kábeleim (r)evolúciójának mindennapjait.
Csatolmányok
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Amikor van egy területe a hobbidnak, ami mélyebben érdekel, arra késztet a megismerés vágya, hogy tanuld, olvass utána mind többet. Egy bizonyos idő és megszerzett tudás mennyiség birtokában hinni kezdesz benne, hogy te ezt meg tudod csinálni. De amíg meg nem teszed, nincs meg a bizonyosság, hogy valóban képes vagy rá.
Így voltam én a hangsuárzóimmal, és bizonyos mértékig a kényszerűség is hajtott efelé. Mivel az állványos Castle Eden dobozaimat több, mint 26 éve vásároltam - exdemo darabokként kedvezményes áron -, ideje volt felújítani őket. Már 16 éve fali tartókonzolon foglalnak helyet - a családi béke érdekében -, viszonylag magasan. Jóval magasabban, mintha állványon lennének. Épp ezért, jócskán lefelé irányozva tudnak csak megfelelő hangot produkálni. Szerencsére ezen még segít, hogy inverz elrendezésű, vagyis a mélyközép hangszóró van felül, és lentebb a magas. Manapság ritka az ilyen konstrukció, és nincsen elegendő anyagi lehetőségem egy igazán minőségi, új hangfal megvásárlására.
A felújítást több meghibásodás, javítás előzte meg. Az egyik mélyközép sugárzóban elengedett a pille. Talán egy év sem telt el, mire a másikban meg a tekercséről levált a kivezetéshez tartó kis vezeték forrasztása. Majd az egyik magas is tönkre ment. Valószínűleg, kiszáradt a ferrofluid benne. Ez utóbbit magam már nem tudtam orvosolni, ki kellett cserélnem. Persze, újat, eredeti állapotút ebből a régi dómból nem lehetett beszerzni, így maradt a felújított, az is Angliából neten rendelve. Csak egyet cseréltem, nem párban a kettőt, ami az álmoskönyvek szerint semmi jót nem jelent, viszont költséghatékony. Minden javítás magával hozott némi kis tuningot is, mikor mit. Hol a kondenzátorok, vagy ellenállások, vagy épp a belső kábelezés cseréjét. Ahol a tanulási folyamatban épp tartottam. Végül elhatároztam, hogy a teljes felújítás/átépítés hozhat nekem csak boldogságot, közelítve az audio nirv…, akarom mondani valhallához.
Többféle mélyközép és magas szóba került, különféle párosításokban, amiknek elérhető adatai voltak független tesztekből. VituixCAD programmal rengeteg órát szórakoztam a váltóvariánsokkal az egyes összeállításokhoz. Volt olcsó verzió, volt ahol az ár nem számított, volt ahol a frekvenciamenetet részesítettem előnyben, és volt más szempontok szerinti.
És végül találtam egy mérnököt, aki teljesen térítésmentesen segített a végső kiválasztásban és azok kézzelfoghatóvá válásakor a mérésekben is. Majd tervezett egy előzetes keresztváltót. Én ezt elvetettem és más nézetkülönbségünk is akadt, így egyedül fejeztem be a projektet.
Az új hangfalam mélyközép hangszórója az SB Acoustic egyik gyártmánya, az SB17NBAC35-8, ahol a 17 a 170mm-es méretre utal (ez a teljes átmérő, a kosárral, peremmel mindennel együtt), az utána lévő betűkből valahogy kijön a membrán anyaga, ami alumínium, a C35 a 35mm-es tekercset jelzi, és végül a 8-as pedig a 8 ohmos átlag impedanciát takarja. Elég jó tulajdonságokkal bír mérve is ez a skandináv tervek alapján, távol-keleten gyártott hangszóró (ilyet ki hallott már?). Alacsony alsó határfrekvencia, viszonylag kis torzítások, magasan jelentkező breakup, eléggé lineáris átvitel, stb. Persze, nem annyira magas az érzékenység, ahogy azt a gyártó adatlapján olvasni lehet, az impedancia pedig 8 ohm helyett, inkább 6 ohmhoz közelítő átlag, az elektromos és mechanikai paraméterei meg nem annyira reflex, mint inkább zárt dobozkonstrukciókhoz teszik ideálissá, de hát nem lehet tökéletes.
A magas hangszóró Seas H1189-06 típus, másik nevén Seas TDFC. Egyszerű lágy dóm, ferrofluid hűtéssel, ami megnöveli a terhelhetőségét, plusz dupla kamrával. Ugyanez a típus kapható hűtőfolyadék nélküli változatban is, nagyjából ugyanannyiért. Az enyém viszont annál másfélszer nagyobb teljesítménnyel hajtható (90W). Bár egyes mérnökök szerint a ferrofluid nincs jótékony hatással a hangzásra. Az előlapja műanyag, a drágább típusoknál azért ez már fém. Amiben kiemelkedő, hogy egészen alacsony frekvenciákon is használható még (az fs 550Hz, illik ennek a háromszorosán váltani kb), illetve még 20kHz fölött is értékelhető a teljesítménye. Ez egy ilyen olcsó, magas hangszórónál egyáltalán nem szokványos. Kicsit fura az impedanciamenet egy nagy csúcs helyett, kettő kisebb van, némileg lankásabbak. Viszont az átlag 6 ohm helyett inkább 4 felé közelít. De ezek kezelhető problémák.
Az átépítés első menetéről, a csillapításról, nemrégiben már írtam ehelyütt, akkor még az eredeti hangszórók és váltó (persze már tuningokkal) kerültek vissza a Castle Eden dobozába. Azt hiszem, egy Audax mélyközép lehet a mélyközép - a ‘90-es években oly’ divatos szénszál szövésű membránnal -, a magas pedig egy Vifa lágy dóm, ami valószínűleg ma már nem kapható, még Peerless néven sem (a Vifa-t néha ezen álnéven lehet vásárolni). Ez utóbbiak anyaga, többnyire textil, valamilyen műanyag keményítéssel.
Rengeteg olyan akadállyal lehet találkozni már a tervezés során is, ami eltántoríthat az egésztől. Sokszor felmerült bennem, hogy érdemes-e egyáltalán belevágni, a számos buktató mellett. Kezdve az elhelyezéssel, ami nálam akusztikai rémálom, vagy hogy a szimulált váltókban a frekvencia, impedancia, elektromos fázis hármasból melyiket favorizáljam. Általában, ha kettőn javít egy alkatrész értékének változtatása, a harmadikon szinte biztosan ront.
Hogy mennyire frusztráló az egész munka során az, hogy folyton ott motoszkál az emberben a kérdés, vajon jó lesz, működni fog, ha nem, rá tudok jönni mi a hiba? Ebbe most nem mennék jobban bele. És magában az a tény, hogy addig nem szól a zene, amíg nincsen kész. Persze, lehetne több pár hangsugárzóm, akkor ez utóbbi nem játszik, de nincs így.
Tehát kibéleltem a dobozt legutóbb, 4mm bitumen, plusz kb 8mm bitumen-filc rétegekkel, és csillapítottam kártolt gyapjúval.
Az új váltó nem túl bonyolult (a keresztfrekvencia kb 1700Hz, érdekes, hogy valami ilyesmi volt az eredeti is), szimmetrikus, alul-felül másodrendű szűréssel - 12dB/oktáv a vágás -, ami nem olyan jó, mintha negyedrendű lenne, ez ugye pont a duplája, alkatrész mennyiségben, árban és 24dB/oktáv vágással, de valahol meg kellett húzni a határokat a kiadások terén. Van még egy zobel közvetlenül a mélyközép előtt, és még pár apró trükk, pl: bypass kondik, amikkel viszonylag olcsón lehet javítani a vele párhuzamosan beépített kondenzátor hangminőségén, és jelentem működik, nem humbuk. A magasnál a szűrőkön kívül csak a szintező ellenállás van, ami muszáj a nagyobb érzékenysége miatt, és az ahhoz párhuzamosan illesztett kondi(k). Ez is egy kis finessz, aminek a lényege, hogy a freki menet végét picit felfelé húzza.
A tervezés idején még jobb alkatrészeket akartam beletenni, a durván elszálló árak miatt azonban, itt is kicsit lazítottam a magam szabta igényeken, elvárásokon. Így is messze jobb az átlagosnál, sőt a legtöbb prémiumnak titulált termék beltartalmánál.
A forrasztásba a váltó építése alatt egész jól belejöttem, igaz, elég nagyméretű alkatrészekről van szó.
Sok dologra felkészültem, de így is adódott néhány, amit menet közben kellett kitalálnom. Ennek következtében a végeredmény külsőre nem túl tetszetős, de legalább igen ronda. A Castle Eden előlapját 2mm-es bitumennel és 2x6mm OSB (préselt fareszelék, nem olyan nehéz, és sűrű, mint az MDF) lappal borítottam. Ezeket vágtam ki a hangszóróknak megfelelő méretűre. Mindeközben kiderült, hogy nem lennék jó asztalos, és semmi tehetségem ehhez. De utólag azért rájöttem, hogyan kellett volna megcsinálni, hogy sokkal precízebb és szebb legyen. Az élekre ragasztottam negyedkörlécet, ez nem dísz, az ott fellépő diffrakció (egyfajta torzítás) csökkentése a szerepe. Utána be akartam borítani egy márványt utánzó fóliával, ami nem ragadt rá egyáltalán a fára. Így ez kimaradt. Később kaptam azt a tippet, hogy lakkozni kell előbb az OSB-t, utána megmarad rajta a fólia. Majd kipróbálom.
A hangszórók porvédőselymét a régi, műanyagtüskés-pattintós megoldás helyett, menő mágneses módon rögzítettem. Igazán király!
Az eredeti súlya a hangsugárzók darabjának 8-9 kg volt, az átépítés után ez 13-14 kg körül alakul.
A két hangszórónak a váltómmal szimulált frekvencia menete: 45Hz-22kHz (+-3dB), de ebben nincsenek benne a reflex doboz és a csillapítás, valamint a falhoz közeli elhelyezés hatásai. Ezekkel együtt, a 40Hz alatti tartományba bőven bele tud menni, ami szép egy 20 literes kis kétutastól. És kellemes basszusokra képes egy 20-25 négyzetméter közötti szobában. A Castle Eden gyári adata szerint 87dB érzékenységű, de egy korabeli (‘97-es) hangfal csoportteszt szerint inkább csak 83-84, és az új hangsugárzó azonos erősítő beállítással hangosabb, ezért úgy gondolom, tippelem, hogy úgy kb 85 dB-re képes. Az impedancia és az elektromos fázis remek. Előbbi átlaga 6 ohm, minimuma: 5,6 (5kHz). 100Hz-nél 6,8 20kHz-nél 7 ohm, de jobbára 6 körül mozog szépen végig. Vagyis könnyen hajtható hangfal, ami nem okoz sokkot az erősítőnek, akkor sem, ha annak a tápja nem igazán erős. A fázis sem mászik el túlzottan, 10-15 fok a maximális eltérés, leszámítva a 200Hz alatti részt.
Összességében az egész nettó 30 óra szerelés, plusz az alkatrész beszerzésekre, tervezésre, tanulásra fordított idő. Az összköltség, mindennel együtt kb 270 ezer Ft, de ezt legalább nem egyszerre kellett kiadnom, szerencsére. Ebben egyedül a Castle Eden eredeti doboza nincs benne. A felét teszi ki a hangszórókészlet, minden más belefér a többibe (kábelek, váltóalkatrészek a régiből újrahasznosítottakat is számolva, faanyag, ragasztó, stb.) Ennyiből csak a középkategória belépő modelljeit lehet megvenni, ha épp akciósak. És az én hangfalam azoknál sokkal jobb, ezt biztosan tudom.
A hifi rendszerem hangzása a korábban sötét, komor tónusa helyett kifejezetten élénk, gyors, könnyed. A mélyek nem telepednek rá a hangképre, de kellő mértékben jelen vannak, ahol kell. Nem puffog, nem brummog, szép, artikulált. Tisztább a megszólalás a teljes frekvenciatartományban, rengeteg torzítás megszűnt. Ez magával hozta, hogy több részletet lehet hallani és nem fárasztó. Ezeken kívül jobb a tere is a zenének, mélységben elsősorban, kevésbé dobozos a hangzás. A fentieket úgy tapasztaltam meg, hogy kb 20 órát szóltak mióta elkészültem velük.
Végezetül, örülök, hogy annak a tanácsára hallgattam, aki azt mondta, szívesebben hallgatja azt a hangfalat, aminek az impedanciája és a fázisa is nagyon jó, még ha kissé mozog is a frekvencia átvitel föl-le 1,5-2 dB-t, az nem a világ.
És még valami, amikor először megszólalt rajta keresztül a zene, jobban, mint előtte bármikor, az az érzés leírhatatlan. Akkor tudtam bizonyosan, hogy képes vagyok rá, addig csupán hittem benne.
John Carpenter 
