Dolgozom új kábeleken, új alapanyagokkal de nem szeretnék már olyan hibába esni, mint a korábbi szériáknál...
Vagyis, hogy nagy mennyiségű verziószám keletkezett és ezt tetézve még kiegészültek mk verziókkal, mivel folyamatosan módosítgattam azokat.
Mindenre gondoltam akkor, csak arra nem, hogy egy sikeres típusnak, komoly utóélete van és visszaszámolás, esetleges javítás alkalmával nem árt ha az ember könnyedén be tudja azonosítani.
Másik dolog, hogy a jelenlegi kábelcsaládokkal tökéletesen elégedett vagyok és kizárólag akkor fogom frissíteni azokat, ha valamilyen áttörést érek el, ami valóban indokolttá teszi a verziószám, extrém esetben a generációváltást.
A fejlesztés, valóban fejlődés legyen ne pedig csak egy lépés egyik vagy másik irányba...!
Persze egy gyártó soha nem fogja azt sugalmazni, hogy az új, nem feltétlenül jobb, egyszerűen csak más, ezért ne költs rá haver, mert adott készüléknél, adott ízlés mellett az újabb, más karakterű(színezetű) kábel, akár rosszabb eredményt is produkálhat.
Tisztában vagyok vele, hogy az igény folyamatos az újabbnál újabb termékekre, hiszen a hifibogarat nem a jelenleg birtokolt készülék, kábel, hanem a jelen pillanatan elérhetetlen, még drágább a "na de majd akkor", darabok etetik.
Jártamban-keltemben mindig hallom a legkülönbözőbb rendszerek tulajdonosaitól, hogy hallgassam meg, nagyon jól szól a cucc, pedig még meg sincs a X cucc, vagy kábel. "No de majd akkor besz@..."!
Persze, majd ha megérkezik az X cucc akkor kb. egy óráig tart az éteri csoda, miután hozzászokik a gazda füle botja, utána jöhet az Y-ra, majd pedig a Z-re való ismételt vadászat, vágyakozás.
Pedig attól, hogy egy kábel nem a legfrissebb, aktuális „fejlesztés”, attól még lehet kiváló, nem avul el, nem lesz rosszabb!
Nagyon sokan használják ma is a 15-20esztendős kábeleimet, teljes megelégedéssel és ha netán gazdát cserél valamelyik, biztos vagyok benne, hogy a következő tulajokat még évtizedekig fogja szolgálni.
Azt is kérdeztétek, hogy miért nincsenek már gyártásban az olcsóbb szériák…?
Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogy rengeteg Cu, CuAg, Ag, AgPt kábel fellelhető az apróban, legtöbbször olyan árakon, hogy azokkal az összegekkel lehetetlen versenyre kelni új legyártású kábellel.
Némelyik darab olyan olcsón bukkan fel, hogy ma már a csatlakozókat és az előállításhoz szükséges segédanyagokat sem lehetne azon az áron beszerezni...
Szerintem nincs is szükség több darabra, mert a jelenleg közkézen futó darabszámok kiszolgálják az ezekre a típusú kábelekre mutatkozó felhasználói igényt.
Más!
Nemrégiben kiposztoltam valamelyik közösségi oldalon a hamarosan megjelenő, 750ezer USD vételárú Magico M9 modellt és a reakció a szokásos, epezacskóból fröcsögőket vonzotta leginkább...
Szerintem nagyon sokunk alapjaiban félreérti magát a High End Audio iparágat, világpiacot, jelenséget…
Itthon a hifis közbeszédben a leggyakoribb témák, hagyományosan a "megéri-e", "agyonveri-e" jellegű kérdéscunami köré csoportosulnak.
Természetesen ez nem más, mint háztáji téveszmékkel hizlalt, sejtésből gyártott, sajnálatosan minimál bérbe töltött, csípős jellegű készítmény!
Első körben talán illene konkretizálni, hogy mi is, ki is valójában a High End Audio gyártó, gyártmány, fogalom...
Manapság már minden kutyaütő DIY eszkabátor High End gyártónak vallja magát három értékesített deszkamodell után. A negyedik készüléktől pedig már egyenesen eredeztethető a „Giant Killer” státusz(Quo?).
High End Audio alatt a piacon évtizedek óta jelen lévő, kimagasló minőséget produkáló, méltán híres cégek termékeit értem!
Gondolok a Jeff Rowland, Kharma, Mark Levinson, Rockport Technologies, AYRE, MBL, ML, Avalon, Jadis, Focal JMlab és még egy maroknyi brand referencia termékére.
Az abszolút luxus termékek árazásának kritikája, nem más, mint a hold ugatása!
Első körben le kell szögezni, hogy a végfelhasználó számára a High End Audio nem a pénzügyileg megéri kategóriába tartozik.
Utazni is az élmény miatt utazik az ember, nem pedig azért, mert pénzügyileg annyira megérné...
A leggyakrabban elhangzó megfejtés az átlag hifista részéről, hogy mennyi koncertre el lehetne jutni ennyi pénzből amit a komolyabb készülékekre „elszór” az ember. Akkor meg minek a drága High End? Persze általában azoknak a hifistáknak az érvrendszerének alapja az élő koncert, akik egyáltalán nem is járnak!
Az élő koncert és egy Audio készüléket összehasonlítani badarság, mert mindkettő más célt szolgál, teljesen másféle igényt kielégítve!
Nem a hangminőség a kulcs egy hangosított koncertnél, hanem a pillanat varázsa, ahogyan születik a zene ott és akkor!
A zenészek interakcióba lépnek a közönséggel és képesek reagálni, átformálni, alakítani a pillanatot, megmosolyogtatni, hatni a jelenlévőkre.
Álljon itt egy általam mobiltelefonnal rögzített Candy Dulfer videó, amely még YouTube-on keresztül is képes hatást gyakorolni az akármilyen PC-s hangszóróitokon keresztül.
youtu.be/nKJxaS5714k
A koncerteken maga a hiba, mellényúlás is egy élmény az emberi oldal tökéletlenségnek is van egyféle varázsa.
Aki ezt nem érzi, nem tapasztalja annak hiába koptatom a billentyűzetet...
A High End Audio-nál leginkább azért fizetünk, hogy egy-két pillanatot megidézzen, előcsalogasson valamit ezekből a kellemes érzést keltő, rég elfeledett produkciókból a hallás segítsége által.
Másik megkérdőjelezhetetlen szerepe, hogy nagyon sok előadó már rég elhunyt, így csak a felvételeik képesek kapcsolódási pontként szolgálni.
A presztízs modelleket a gyártók tudatosan nem úgy árazzák, hogy mindenki számára elérhető legyen.
Mivel van egy olyan vásárlói réteg, amely kifejezetten ezeket a tárgyakat keresi, gyűjti, ezért az ilyen típusú termékek nem feltétlenül az értékesített példányszám vagy anyagi siker, sokkal inkább a cég világpiacon kivívott pozícióját, presztízsét igyekszik megerősíteni, bebetonozni.
A szemünk előtt a semmiből épült fel a Magico brand, alig húsz esztendő alatt vezető márkává!
Indított egy aprócska állványos dobozkával a Mini-vel, ami megalapozta a hírnevet, utána jöttek az egyre komolyabb, komplexebb, nagyobb modellek, sokkal több pénzért, előbb fából, utána fémből majd fém/karbon hibridek.
Az abszolút luxus, egyedi termékek nem nekünk készülnek és ezt jobb ha elfogadjuk minősítés nélkül.
Vannak olyan tehetős emberek,(Nem is kevesen!) akik nem, hogy a csúcs Magico-t de Alon Wolf-ot is meg tudnák vásárolni cégestül egyetlen perces bevételükből!
Akadnak olyanok, akiknek a jachtját a legdrágább Kharma rendszerrel szerelik és az utolsó tapétacsík is „custom made” és egyenesen a CEO, Charles van Oosterum dolgozik az installáláson a földön kúszva-mászva.
Jobb ha tudatosítjuk, hogy egyeseknek ez a mindennapok realitása és egy unalmas hétköznap reggel valósága!
Megéri azt a valag pénzt tehát a High End Audio?
Egy rég hallott előadás újraélése, még ha az egy némileg szerényebb minőségű, konzervált lenyomat is, megfizethetetlen!
Annó a 80-as években általános iskolásként ha valaki a tornasor végén állt, muszáj volt valamely zenei irányzat mellett állást foglalni. Így nem verte el mindenki. 
Marcus Miller (born William Henry Marcus Miller Jr., June 14, 1959) 
