Heed Audio termékek

A Zsolt Audio még a Krúdy-ban volt...Az Obelisk Pro és a Canopus közt jártunk időben,volt egy "cipősdobozuk".Azt hiszem,Obelisk One névre hallgató kis integrált volt,csak line bemenetekkel,olyan 45000.- körüli áron.Sztuper kis jószág volt,(azt hiszem,a Sztereo-ban még tesztelték is).Természetesen beszerezhetetlen,mint az R2 vagy a StandArt 0.5...Pedig ha ma lenne ilyen,sokan örülnének.De az a világ elmúlt.
Az a terv, amiről én írtam az olyan kb 4-5 éves volt...

Chord, élvezet volt olvasni, köszönet érte!

A Naim - Heed közötti kapcsolat bonyolult; legalább annyi tervezési/hangzási/filozófiai azonosság, mint különbség; ellenfélként mégis szorosabban összetartoznak, mint az átlag; nálam van egy pár Enigma5; akit érdekel a teszt, ld. alant.

Lehallgatóberendezések:
Naim lánc: CDS2/XPS/82/Supercap/135×2 a gyári krumpli vezetékekkel, Isoblue klón állványon
Lemezek: akusztikus csak, leginkább Early Music, jó részét megtaláljátok a lemezajánlóban.

Valami ilyesmi hajtást adhat most az új Thesis sorozat házon belül Heed-nél.
Azt már hallgatva, értem miről beszélsz.
És kicsit irigyellek is...

chord

A Naim - Heed közötti kapcsolat bonyolult; legalább annyi tervezési/hangzási/filozófiai azonosság, mint különbség; ellenfélként mégis szorosabban összetartoznak, mint az átlag; nálam van egy pár Enigma5; akit érdekel a teszt, ld. alant.

Part I.
Hogy is kezdődött?…Kb. 15 éve, elmentem a Heed –hez, hogy mi ez az egész,, finom hang volt, de ott nekem semmi különös, kérdezi Zsolt, mit hallgatok, mondom 300B meg LS3/5a, na, azt mondja, akkor nézelődj csak nyugodtan, ő azt javasolja, vegyek inkább lemezeket….

Part II.
Sok idő eltelt, néhány dolgot azóta hallottunk; a sok összevisszaság után mostanában rendszerhívő vagyok, a Heed, mivel aránylag szigorúan szintén rendszer-egybe-centrikus, mint Naim, számomra ott a horizonton, ez természetes, meg az is, hogy szintén van egy rajongóbázisa, ahol túl sokszor elhangzik, hogy zene, meg zenei, meg hogy de jól szól; aztán ott az Enigma, ami mindig is érdekelt, ez a titokzatos omnidirekcionális dobozuk, ami nem is igazi omni, inkább nem-direktsugárzó, de ami makacsul ott a kínálatban. Titokzatos, mert feltúrtam a netet, de a hangjáról magyarul gyakorlatilag semmi; pár közhely mondat csupán; angolul néhány hifis-újságírós-egyen-bla-bla, ahol a hallgatott anyag Talking Heads meg Rahiohead, na, ez engem most komolyan érdekeljen??, szóval titokzatos, egy rejtvény, mint ahogy a neve is az.
Vettem egy nagy levegőt, és elkértem Zsolttól egy pár Enigmát otthonra, lássam/halljam, mi az ábra, hátha a kódot én is fel tudom törni.
A helyzet érdekes, mert ez a Naim Olive rendszer nálam jó ideje minden idegentestet kivetett magából; mert persze a Naim szigorúan egybe-rendszer, viszont nem hangdoboz-specifikus; vagyis minden elképzelhető hangvisszaadó szerkezettel hallgatják a világon; olyannyira, hogy Naim dobozokkal egyenesen kevesen.
A Heed –nél most így pont a fordítottja; az Enigma, mint a Heed lánc dedikált lehallgatóberendezése, nem gyakori vendég a nem-Heed –eken; egy régi nagy Olive rendszeren, mint nálam, meg annyira nem, hogy Saint-Exupery jutott az eszembe, aki, egyszer egy kényszerleszállás során, a sivatag környékén egy nagyon magas, különálló plató –n landolt; aztán megszerelték a gépet és elmentek onnan, előtte kicsit nézelődött, és nézte a bekövesedett kagylókat, amihez a cipőtalpa ért, és érezte, hogy itt ember még nem járt soha; ember ezt nem látta soha; így ez a plató a világtörténelemben most találkozott először az emberi szellemmel…
Szóval a nagy Naim-Heed találkozás.
Hifizünk; minden lehet, meg a fordítottja is. Szkeptikus vagyok meg azért jobban kíváncsi.
Az ellenfél a Naim SBL; info sok róla; egy furcsa és kifejezetten bonyolult, többszörös rezgéscsatolt szisztéma; hangja sajátos, néhány szegmensen valószínűtlenül élethű.
Néhány nosztalgia-indíttatású hangfal-visszahelyezési kísérlet balul sült el; az SBL annyira semleges, hogy pl. a Spendorok hangja kellemesnek tűnik, de már furcsán színezettnek is…
Még annyi, hogy kicsit puffogtatok, hogy így drága a Heed meg úgy, meg miért; itt ez az avítt Olive rendszer, használtan 20 évesen jóval drágább, mint a legeslegújabb Heed rendszer tokkal-vonóval…

Na, akkor nézzünk a titok-fátyol mögé.
Két nagy kartondoboz, kocsiba éppen befér; csomagolás excellent; akár Malaysiába is mehetne gond nélkül.

Felület kifejezetten szép; famunka/megmunkálás egyszerűen tökéletes; hozzá egy talp-állvány; mint az SBL –en; csavaros kúpok, összerakni könnyű.
Csatik jók, drágák, igényesek.
Alak zavarba ejtő. Lesz vajon amerikai vásárló, aki majd megkérdezi, hogy hol a teteje?, mert egy elvágott oszlop….jó alacsony…meg kicsi….A hangszóróknál felmerül a kérdés, hogy lesz itt csörgőhang?, mert majdnem fekszik a baffle, egy jó 15 cm –rel így hátrébb a tweeter; hogy lesz a fázis, amikor itt mm –eken kínlódanak a gyártók előre-hátra; aztán a mélyközép, nem túl nagy, pontosabban, kicsi, de a porvédő mérete alapján brutál tekercs mozog bent, a szabad membrán alig 1-2 cm körben, na, akkor a porvédő szolgáltat majd zenét?, de hoppá, rájövünk lassan, hogy az alak így középen egy finom gömbsüveg, ami omnidirekcionális forma eleve, amit meg leporvédőztünk, az a szisztéma része, amit már értünk is. Úgy a 10% -át…
A hangszóróselyem/keret egészen zseniális; mágneses, pontosan kattan a helyére; az ellenpólus a hangszórórögzítő csavar, így nincs idióta műanyag lyuk/dugó/tépőzár, csak a szép faerezet.
Apróság? Szerintem nem. Nevessetek ki, nekem fontos.

Elhelyezés.
Zsolt fél métert mond a faltól, én úgy ösztönből 35 cm –t választok elsőre, kiderül majd, itt helyesen; az Enigma nem háklis a tili-tolira, a nagyon falnál/saroknál elkezd kissé döngeni, meg tér-összemenni, de nem veszélyes; a szoba nem nagy, nem kicsi, elég magas, régi, 200 éves, szeretem a hangját.

Pár órát hagytam üresjáratban összerezegni a két nevet, hadd szokták egymást, udvariaskodjanak kicsit.
Aztán lemezek be, figyelés először; aztán pár nap hagytam, hogy beágyazódjanak a normál életbe.

Part III.
Nagyszerű hang.
Óriási hangtér, nagy mélység; szép tónus, nagy hang. Akkora hang, hogy a méretét ismerve ez lehetetlen, így kimondom, ilyen nincs. Honnan ez a sok jó mély? Meg a megindulások? Amelyek nem a dobozból jönnek, hanem valahonnan a hipertérből, a semmiből.
Kicsit pontosabban: a tér, az egy átlagos nagy tér, semmi különleges, az SBL itt gyenge, de ez engem soha nem érdekelt igazán, viszont a megindulások, főleg a nagyobb tömegek, mélyek, azok egyszerűen nem behatárolható, hogy honnan indulnak. Nagyon attraktív, mondhatni zseniális. Valami ezzel az ál-omni szisztémával lehet…
Mi az, ami viszont igazából érdekel?, hát a tónus, a színezettség, a hangszerhűség.
Simább a hang, a színpad kicsit távolabb, hűvösebb. És nem színez, sőt. Ez a sőt szócska erősen fontos; pár nap után finom gyökereket ereszt, hogy akkor a színezetlennek hitt SBL mit csinál?, meg most kinek higgyek?, stb…mindegy most, a hang gyönyörködtet.

Az SBL belenéz a szemembe/fülembe, mint egy puska, rám céloz, tényleg, a fáziskúp az irányzék….direkt hang, a dobozból a fejünkig; amúgy szép dolgokat tud. Az Enigma először igazából a szobát indítja meg, egy finomabb hangpermetet hoz létre, mi meg pont arra sétálunk, és élvezzük, mint a nyári langyos esőt.
Nagyon széles spektrumon zenél; sávszélek rendkívüliek; itt az SBL is pazar. A középhang-leosztás viszont más; meghittebb, teltebb, több.
Teljesen tónushelyes; zongorán jóval több billentyű valóságos. Az elképzelt valóságfüggvény az SBL –nél hegyesebb, túlkapásokkal és beszakadásokkal; olyan belekapós/túlvállalós, de nagyon szerethető; az Enigma egyenletesebb; kicsit arisztokratikusabb; de ettől még a jobbkéz-billentyűkön (zongorán) ugyanúgy felszalad a szemöldökünk.
Egyik nap elkezdem kínozni nehéz lemezekkel; felspanolt áriákkal, meg agyonmikrofonozott pengetősökkel; lepereg róla, sokkal hallgathatóbb minden. Megint kiderül, hogy jók a lemezeink..
Hangszerárnyékok, fecskék, szöszölések megvannak. Sőt, megint.
Hangerőt ugyanúgy bírja, vagyis rettentő-nagyon, kicsi zenekar hangerejét könnyű előállítani; a nagyzenekaron pedig az illúziót ügyesen megteremti. Itt az SBL is kiváló; úgy tűnik, lóerő/torzítatlanság kérdésben a 135 –ösök atommeghajtása többet nyom a latban.

Megint, honnan ezek a mélyek?; hátul van valami reflexporthoz hasonló szivacscsillapított nyílás; az emlegetett TMR témáé, ami belül figyel nyilván, a műszaki leírásokból kb. semmi konkrétum sem derül ki, meg mire mennénk vele?, – akármi is a megoldás, egy jóval nagyobb doboz hangja jön ki.
Az énekhangok különlegesen jók – az SBL –nél is, de ott minden kicsit szűkebb, enyhén túlszínezett, szélhámoskodóbb.
Amit az SBL –ben szeretek, a szép, természetes lecsengések, ahol a hangszertest még sóhajt egyet, amikor a húr elnémul, tökéletesen megvan. Ez váratlanul ér, mert ez titkon SBL/SL2 sajátosságként raktározódott bennem; ennyire sehol máshol nem hallottam még. Kimondottan nagyon jó dobozokon/rendszereken ez olykor teljesen hiányzik; hangsúlyozom, ez nem szükséges hifis paraméter, talán nem is létezik, ha igen, lehet élni nélküle. (de minek…?J)
Csembaló. Messzebbről, finomabban, lágyabban, több hang lejön. Lágyabb és nagyobb felbontás egyszerre: ellentmondó kívánalmak, itt sikerült. Hogyan? Rejtély. Fogalmam sincs. Igazi enigma.

Összegzés helyett egy hasonlat. Az SBL a cselló, az Enigma a viola de gamba. A csellón normál vonófogás, aránylag nagy fogás, nagy nyomás, nagy a hangerő és dinamika; alapvetően egy szép hangú hangszer.

A viola de gambán fordított fogás; a vonó a tenyéren fekszik, ami lágyan kísér csak, inkább pozicionál, nem nyomja le a húrt annyira; a húr szabadabban rezeg, kisebb hangerőn, jóval több felharmonikust visz a hangszertestbe; alapvetően egy különlegesen-gyönyörűen szép hangú hangszer.

Hogy a Ti zenéiteken az Enigma mit csinál, azt nem tudom; nem vagyok sem kereskedő, sem fejlesztő, ezért igazából nem is érdekel…az enyémeken a feltörhetetlen kód egy jó része kifejtve, befogadásra nagyszerűen átalakítva.
Veszik, tudom, mert hallják a varázslatot, gondolom/remélem. A kékvérűek között túl olcsó; ezért ne rám haragudjatok, a HighEnd egy abnormálisan drága játéktér. Amit az Enigma nyújt, az egészen különleges, máshol ritkán hallható.
A finnyás-nagyképű Naim Olive rendszerbe jól zsírozottan, hangos kattanással, tökéletesen a helyére csúszott; a szinergia egészen erős.

Montegue és Capulet kéz a kézben.
Micsoda furcsa dolgokat megélünk…

Lehallgatóberendezések:
Naim lánc: CDS2/XPS/82/Supercap/135×2 a gyári krumpli vezetékekkel, Isoblue klón állványon
Lemezek: akusztikus csak, leginkább Early Music, jó részét megtaláljátok a lemezajánlóban.

Régebben volt terv az Ion Obelsik 1 szintjére hajazó HEED Obelisk készülékről. Nem tudom mi lett belőle, majd megkérdezem.
A Zsolt Audio még a Krúdy-ban volt...Az Obelisk Pro és a Canopus közt jártunk időben,volt egy "cipősdobozuk".Azt hiszem,Obelisk One névre hallgató kis integrált volt,csak line bemenetekkel,olyan 45000.- körüli áron.Sztuper kis jószág volt,(azt hiszem,a Sztereo-ban még tesztelték is).Természetesen beszerezhetetlen,mint az R2 vagy a StandArt 0.5...Pedig ha ma lenne ilyen,sokan örülnének.De az a világ elmúlt.

Mi ez a bal oldali hangsugárzó?
NAIM SBL

+ = ?
vs. = ?

Közben zajlik egy konzisztórium nálam.
Tapasztalatok gyűlnek.
Mi ez a bal oldali hangsugárzó?

Az eszmecsere ugye eredetileg abból a kérdésből indult ki, hogy egy nagyobb gyártó nem engedhetné-e meg ma magának, hogy valami olyasmit állítson elő, mint az ion obelisk 1 volt. Ez a kérdés ugye azon a konszenzuson alapult, hogy az olyan gyártók, mint pl a Heed, ma ezt már nem nagyon tehetik meg. A konszenzus nem is volt véletlen, hiszen a pl. a Heed belépő terméke, az obelisk si, az valahol az ion obelisk 3 és a 3x-xpak1 közötti senkiföldjén helyezkedik el, így az ő palettájukról 3 olyan szint is hiányzik, ami az ionén még megvolt.
Régebben volt terv az Ion Obelsik 1 szintjére hajazó HEED Obelisk készülékről. Nem tudom mi lett belőle, majd megkérdezem.

chord

+ = ?
vs. = ?

Közben zajlik egy konzisztórium nálam.
Tapasztalatok gyűlnek.

Az Ion Obelisk 1 mai változatára pedig a Heed Obelisk lenne.Az eszmecsere ugye eredetileg abból a kérdésből indult ki, hogy egy nagyobb gyártó nem engedhetné-e meg ma magának, hogy valami olyasmit állítson elő, mint az ion obelisk 1 volt. Ez a kérdés ugye azon a konszenzuson alapult, hogy az olyan gyártók, mint pl a Heed, ma ezt már nem nagyon tehetik meg. A konszenzus nem is volt véletlen, hiszen a pl. a Heed belépő terméke, az obelisk si, az valahol az ion obelisk 3 és a 3x-xpak1 közötti senkiföldjén helyezkedik el, így az ő palettájukról 3 olyan szint is hiányzik, ami az ionén még megvolt.

Szerintem 150 körül már lehet kapni jó dolgokat.

Nem hiszem el hogy 100 körül nincs semmi jó, max. meg kell találni. nem hiszem,illetve nem tudom elhinni hogy minden Teac, Marantz, Nad, Rotel ipari hulladék lenne 100-150 között. Aztán ott van még az Advance Acoustic és a Rega is.

Mindegy, kár volt feltegyem a kérdésem..

Hát akkor ezek között kell keresgélni....

A HB1 az elgfeljebb Magyarországon volt világsiker... A Linn Sondek pedig minden nézetből legalább akkora siker, mint egy Rega 2 vagy 3 pedig pénzben ugye... És a kiegészítő elektronikák, a Naim-ek sem éppen olcsó darabok.Csak azért gondoltam, mert én pl. nem Magyarországon éltem, amikor hallottam a HB1-ről, hanem éppen Nyugat-Európában. A környezetemben ajánlotta egy amerikai srác, és még volt ott vagy három másik, akinek az volt. + akkor rögtön felmentem a netre, és valami (talán szintén amerikai) fórumon, egy olyan topikban, hogy 'kinek milyen hangfalai voltak, és melyikeket szerette', majdnem mindenkinek volt HB1-e (és szerették is). (Mondjuk mire elmentem a sarki boltba venni egyet, elfelejtettem a nevét, és a körülírásaim alapján az eladóval arra a következtetésre jutottunk, hogy biztosan a BC1 volt ('mert az híres volt' - mondta ő), és végül olyat vettem tőle. Fillérekért adott egyet (2 pár volt neki raktáron), fogalmam sem volt, hogy mi az, és nagy okosan, amikor hazaköltöztem, visszaadtam neki, mert túl nagynak tartottam a költözéskor.) Persze lehet, hogy mindenki azért indult rá, mert hallottak róla, hogy Magyarországon a ramovil rendelt egy kamionnal. Ja, és ha felmegy az ember pl. az angol e-bay-re, akkor elég sokat adogatnak el, nyilván valamikor azokat is megvették anno (jóval többet, mint itthon).
Egyébként meg abból a szempontból, hogy sokat adtak el belőle, olcsó volt, és jól járt a cég (ez volt a mondanivalóm) halál mindegy, melyik országban is adták el azt a sokat.

És persze azt sem akartam sugallni, hogy másként nem is lehet a hifiben 'nagyot durrantani' (ld Linn), csak azt, hogy úgy tűnik: így lehet. És hogy Te, aki szakértője vagy a témának, az én 3 amatőr (és talán nem teljesen jó) példámra egyetlen másik jellegű 'ellenpéldát' hozol, inkább megerősíti bennem azt a hitet, hogy inkább így lehet, mint úgy.

http://index.hu/bloghu/langologitarok/2 ... zabo_gabor

Ma jelent meg az indexen.

"Szabó már akkor ki volt akadva a lemeziparra, amikor az kutyaszar helyett még mindig inkább drágaköveket szórt az embereknek. "Tudod, Amerikában nem úgy van, ahogy elképzeled. Ha már befutottál és nevet szereztél magadnak, annak megvan az ára. Többé nem azt játszol, amit szeretnél, hanem amit diktálnak neked. A lemezgyárak urai ott ülnek egy New York-i felhőkarcoló eldugott szobájában és telefonon irányítanak, megmondják, hogy mit akarnak hallani tőled. Ezt lelkileg nehéz elviselni!” "

És mindig ugyanazt halljuk...

szinkópa

http://index.hu/bloghu/langologitarok/2 ... zabo_gabor

Ma jelent meg az indexen.

szinkópa

És mivel mindenki számított erre a meghökkentésre, ezért ez a vakteszt inkább félszemű teszt lett.
Kár, hogy a C egyértelműen halkabb volt, mint a többi.

Igen, ez egy Ear által manipulált teszt volt. Az ő beharangozó kommentje után mindenki elkezdett fejben variálni, hogy akkor biztosan a legrosszabb a legdrágább, a legjobb meg valami filléres cucc lesz.

szinkópa

Akkor jöjjön egy újabb adalék a szombathoz! Kiértékeltük a "tesztlapokat", itt az eredmény összefoglalva:
- A Primare és Canopus 40-40%-nak, a Roksan 20%-nak tetszett a legjobban.
- A többség a Roksant hallotta legdrágábbnak (430k átlag, 150k-800k), legolcsóbbnak a Canopust (230k átlag, 150k-400k), a Primare 310k átlag és 80k-600k közötti tippekkel.
- A Roksan-t dinamikusnak tartják, a Canopust kiegyensúlyozottnak és hosszú távon hallgathatónak, a Primare pedig mindent tud, de levegősnek senki sem gondolja.

Akkor az én A-C-B besorolásom teljesen besimult az átlagba.

Ha az Primare-t tekintjük egy középútnak a 3 erősítőből, akkor a Roksan és a Canopus ehhez képest pont az ellentétes irányba történő elmozdulás volt az én fülemnek.
A Roksan mindenből nagyobbat, többet akart adni. Naaaagy görgések, naaaagy bummok, nagy tér... Kicsit sok mindenből.
A Canopus meg ellenkezőleg, inkább visszahúzódóbb volt a Primare után. A zene sokkal jobban "ráragadt" a hangfalakra, kisebb volt a tér. Kicsit szürkébb volt a megszólalás, kevésbé lehetett megkülönböztetni a hangszereket, mint a Primare esetében.
A Primare sem volt hibátlan. Néha azt éreztem, hogy egy kicsit több súly, erőteljesebb test, kicsit több erő még elkelne a megszólalásban. De azzal a hanggal lehetne hosszú távon élni.

adott egy vakteszt, ami pont meghökkenteni akar valószínűleg
És mivel mindenki számított erre a meghökkentésre, ezért ez a vakteszt inkább félszemű teszt lett.
Kár, hogy a C egyértelműen halkabb volt, mint a többi.

Hogy mennyire a kereskedők diktálnak-diktáltak és hogy változik-e a dolog, arról itt egy érdekes írás.

A Nad 3020 és utódai történet pont arról szól, hogy egyszeri nagy dobás után hogy spóroltak itt-ott, hogy tudják tartani az eredeti alacsony árat de azért hangban ne legyen annyival bénább, hogy elgogyjon a 3020 generálta hírnév. A HB1 az elgfeljebb Magyarországon volt világsiker... A Linn Sondek pedig minden nézetből legalább akkora siker, mint egy Rega 2 vagy 3 pedig pénzben ugye... És a kiegészítő elektronikák, a Naim-ek sem éppen olcsó darabok.

Olyannyira, hogy akik nem a Ramovillnál vették a készüléket, hanem a Bécsi út végén, azok jobban is jár(hat)tak, mivel pl. a membrán szél sokkal tovább tartott a mélyközépen. Kontraszelektív gyártás volt Magyarország felé az olcsó ár okán ?

Én ugyan nem ismerem a hifitörténelmet, de az igazán "nagy dobások" nem éppen amolyan hifis népautók voltak (menő manó, hb1, rega planar stb.biztosan mindig voltak ilyenek), és nem Kikujiro által a Valhallában néhány ezoterikus számára előállított kegytárgyak? A 'nagy dobást', most úgy értem, hogy amiket a legtöbb zenehallgató ember megvett, a legtöbb pénzt hozták a cégnek stb.Ez leginkább oda vezethető vissza szvsz, hogy óriási meglepetés volt már akkor is, ha valaki az alsó szegmensben értékelhető hangot tudott összerakni.A maga nemében egyébként amiket felsoroltál azokról egyben elmondható az is, hogy a konzervatív kapcsolástól, jónak tartott konstrukcióktól elszakadtak. Ez is hozzátett a dologhoz.

De hát honnan tudná a hallgató, hogy melyiket szánta a vakteszt felállítója a legjobb hangnak?Ez nem szándék kérdése. Aki ott volt az hallotta..elég egyértelmű volt a különbség..nem csak ilyen "hallgassuk csak meg mégegyszer" jellegű. A B nagyon leszakadt..az A meg a C hasonló volt, nekem kicsit a C jobban bejött, de ez adódhat abból, hogy megszoktam és megkedveltem már a "Heed" hangot.
Persze az előbbi hozzászólásba sikerült elírnom a betűt..szóval a B-ről írtam negatívakat..legalábbis arról akartam:)

Az árak szerintem pszichológiai alapon döltek el leginkább...ugye adott egy vakteszt, ami pont meghökkenteni akar valószínűleg. Ezáltal fordítva állítod fel a sorrendet, mert biztosan a legjobb hang a legolcsóbb..etc etc.De hát honnan tudná a hallgató, hogy melyiket szánta a vakteszt felállítója a legjobb hangnak?

Még egy apróság: én azért azt szomorúnak gondolom, hogy a gyártó-kereskedő viszonylatban úgy oszlik meg az ár, ahogy, és a haszon talán még "úgyabbul", s hogy ráadásul még a gyártónak kell gondoskodnia a marketingről is. Ez tényleg így lenne? Akkor a kereskedő mit is csinál pontosan?Ezt az arányt én is érdekesnek találom. Tényleg ennyire a kereskedők diktálnak? (Közben abban a kérdésben is megkövetnélek, hogy Tandori makulátlan fordító lenne. Most belefutottam én is egy szörnyűségbe.)

Egyszerűen nem éri meg belépő szinten - a kor technikai színvonalán - értékelhetőt gyártani.

Én ugyan nem ismerem a hifitörténelmet, de az igazán "nagy dobások" nem éppen amolyan hifis népautók voltak (menő manó, hb1, rega planar stb.biztosan mindig voltak ilyenek), és nem Kikujiro által a Valhallában néhány ezoterikus számára előállított kegytárgyak? A 'nagy dobást', most úgy értem, hogy amiket a legtöbb zenehallgató ember megvett, a legtöbb pénzt hozták a cégnek stb.

Érdekesen hangzik, hogy igen sok ember nem azt tartja a legdrágábbnak, amit a legjobbnak, sőt, valszeg éppen fordítva. Biztosan sok tapasztalt hifis volt jelen. Én nem igazán tudtam volna - a "tetszési faktoron" kívül -, hogy mi egyéb alapján döntsek az árakról.Az árak szerintem pszichológiai alapon döltek el leginkább...ugye adott egy vakteszt, ami pont meghökkenteni akar valószínűleg. Ezáltal fordítva állítod fel a sorrendet, mert biztosan a legjobb hang a legolcsóbb..etc etc.
No meg azért ott volt az is, hogy az újhullámos hangzás - számomra a C ez az erőteljes, túl direkt és már-már bántóan nyomulós - az ami menő (és drága is ezáltal..az "átlag" hallgatónak), de nem igazán hifis hang.

Akkor jöjjön egy újabb adalék a szombathoz! Kiértékeltük a "tesztlapokat", itt az eredmény összefoglalva:

- A Primare és Canopus 40-40%-nak, a Roksan 20%-nak tetszett a legjobban.[/size]

- A többség a Roksant hallotta legdrágábbnak (430k átlag, 150k-800k), legolcsóbbnak a Canopust (230k átlag, 150k-400k), a Primare 310k átlag és 80k-600k közötti tippekkel.[/size]

- A Roksan-t dinamikusnak tartják, a Canopust kiegyensúlyozottnak és hosszú távon hallgathatónak, a Primare pedig mindent tud, de levegősnek senki sem gondolja.[/size]
Érdekesen hangzik, hogy igen sok ember nem azt tartja a legdrágábbnak, amit a legjobbnak, sőt, valszeg éppen fordítva. Biztosan sok tapasztalt hifis volt jelen. Én nem igazán tudtam volna - a "tetszési faktoron" kívül -, hogy mi egyéb alapján döntsek az árakról.

Szerintem ezek voltak:
"A" Primare végfok
"B" Roksan végfok
"C" Canopus végfokok

Akkor jöjjön egy újabb adalék a szombathoz! Kiértékeltük a "tesztlapokat", itt az eredmény összefoglalva:
- A Primare és Canopus 40-40%-nak, a Roksan 20%-nak tetszett a legjobban.
- A többség a Roksant hallotta legdrágábbnak (430k átlag, 150k-800k), legolcsóbbnak a Canopust (230k átlag, 150k-400k), a Primare 310k átlag és 80k-600k közötti tippekkel.
- A Roksan-t dinamikusnak tartják, a Canopust kiegyensúlyozottnak és hosszú távon hallgathatónak, a Primare pedig mindent tud, de levegősnek senki sem gondolja.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.