Mint a zenei kiadványoknál (és minden művészeti produktumnál), a filmeknél is zavart okoz beszélgetések során, ha azon alkotásokat tekintjük JÓnak, amik nekünk tetszenek és ROSSZnak (hulladéknak) tartjuk azokat, amiket nem szeretünk, vagy érdektelenek számunkra. Ennek nincs sok köze a valódi minőséghez, ami kizárólag szakmai szempontok alapján határozható meg. Végtelenszer megtapasztalhattuk a szórakoztató iparban, hogy a tetszési index (népszerűség) és szakmai minőség közötti kapcsolat meglehetősen laza, ha egyáltalán létezik.
Én biztosan nem állok neki egy Karatekölyök, gimnáziumi szerelmi, infantilis szuperhősös filmeknek, mert nem érdekelnek, számomra nevetségesek, ettől függetlenül lehetnek szakmailag magas minőségűek, azaz JÓk, pl. hangzás, vagy fényképezés szempontjából, de nézhetjük akár jövedelmezőség irányából is (jó üzlet).
, hanem élő szereplős, de sebajtóbiás.
