Nah, mi is hazaértünk. Hazafelé nyugis volt az út, odafelé borzalmas volt.
Ahogy hazaértünk bekapcsoltam a gyenge hifimet és a kávéfőzőt.
Pár gondolat a tegnapi tekerésről... :)
A fő, hogy nagyon jól éreztem magam, mert a csapat nagyon-nagyon jó volt és az idő is a lehető legjobb volt ehhez. Revivel dumáltam a legtöbbet, most nem vitatkoztunk semmin, mert Ő is tudta, hogy nekem van igazam.

Csak vicc, nehogy komolyan vegye bárki. Hatalmas forma Revi!
Amúgy mindig előkerül az a mondatom, hogy de jó lenne fél órás emelkedőre tekerve edzeni, itt annyit megjegyeznék, hogy ide most
NEM edzeni mentem.

Az biztos, hogy el tudnék azon a környéken lakni, konkrétan Parádon is.
Nekem a lefelé volt a nehéz. Beszari és béna is vagyok, de ezt tudtam. Én egy hasonló szerpentines részen dobtam el a motort 1x pont egy bicajos miatt. Pontosabban nyilván én mentem túl gyorsan annó bele a fáktól beláthatatlan kanyarba, és ott a bicajos állt az út szélén és feltartotta a forgalmat, szemből meg jöttek, de én azóta mindig azt látom, hogy miattam fog elesni egy motoros, ha ilyen helyen bicajozok, így én ahogy jelzett a radar, kitakarodtam az út legszélére, inkább lassítottam, és kb állandóan jelzett.

Abból a szempontból mindegy, ha egy lezárt szakaszon lejtőznénk, akkor is utolsó lennék. Én csak tekerek, de nem vagyok úgy kerékpáros, mint pl Revi, és már soha nem is leszek. Végülis fel is és le is full chillben nyomtam, volt időm gyönyörködni a tájban és megélni az egészet és hát én ezért mentem. :)
Összefoglalásként, nagyon jó volt személyesen is megismerni Pärt és Revi sporttársakat is és együtt tekerni.
Köszi a szervezést Attinak, és a részvételt mindannyiótoknak, akik ott voltak. Sajnálom, hogy nem mindenki tudott eljönni, majd talán egy másik alkalommal.
Nekem sajnos fotóm nincs 1 sem, videót viszont készítettem párat (20 körül) , de azt nem tudom ide feltölteni. A Strava huszárok láthatnak némi ízelítőt belőle.
