Boomer.
(Oké, oké, többes szám. 
)
színrefújt Favorit váz, már Mavic kerekekkel, emlékeim szerint valami Shimano váltóval, de az eredeti hajtóművel és fékekkel. (A történelmi hűség kedvéért; a képen NEM a hátsó, beach body csávó vagyok. 
)
)
Kezdő bringás kabóca korszakom az első felnőtt méretű bringámmal annak jegyében telt, hogy hogyan tudnám a félverseny gépemet lépésenként versenygéppé fejleszteni.
Az első lépcső még egyszerű volt, ledobálni minden, nem előrehaladást szolgáló kacatot a gépről: sárvádők, láncvédő, kitámasztó, csengő, pedálprizma, bőr szerszámtáska, küllővédő a racsni mögött... Aztán következett volna a rendes alkatrészek felszerelése, ami már lőtávolon kívül volt, mivel nem lehetett itthon beszerezni őket meg pénzem sem lett volna rá. De azzal is csak egy pimpelt túragép lett volna, mivel a váz, kerék miatt nem is lehetett volna más. Elég sok iskolai órát álmodoztam át az áhított alkatrészeket skiccelve a tankönyvek lapszéleire. 
na,ezt sose tudtam, mit jelent. már a verseny és félverseny kategorizálás. Valamikor az orosz "félversenyek" idején még divat volt használni. A félautomata mosógépet tudtam, nekünk ilyen volt az első Hajdú. Nem kapcsolt át automatikusan centrifugára. Biztos bonyolult művelet volt betenni ezt az opciót és valójában nem is értem,miért született e miatt két modell, egy helyettpärt írta: ↑2026.07.15., szer. 14:22Mivel egy generáció vagyunk, magától értetődően csakis országúti gépet illet a versenykerékpár titulus.
igaz,vannak autóra is semi-slick gumik. Majdnem versenygumi, csak mégse Mivel egy generáció vagyunk, magától értetődően csakis országúti gépet illet a versenykerékpár titulus.
(Volt még ugye a kissé lesajnáló félverseny megnevezés) Ez annyira szigorú kategória volt, hogy kizáró tényezők lehettek a villapapucsokon levő sárvédőszemek, a hosszabb benyúlású fékek, peremes felni, két millinél nagyobb rés a hátsó kerék és az üléscső közt meg egy kényelmesebb, mondjuk 26 fogas legnagyobb lánckerék a racsnin. ezt hogyan kell érteni? be kell mutatni a yard-nak a liszenszt, rajtszám is kell, vagy elég, ha a pógár versenybringával nyomja?
Valóban. Azért alapvetően a szokott pedálfordulattal mentem, de az a kis szakasz sem teljesen egyenletes, vannak benne 50-100 méterek, ahol jól esett a könnyítés. Fel lehet menni végig dagasztva, de annak később jelentkezik a negatív hatása, mikor még hátra van hazáig 50+ kili egy csomó kisebb mászással. A HFBZK körön büntetlenül lehet kuruckodni, mert ott azzal vége is a fárasztásnak, utána már csak lejtőzés a nirvánába. Tegnap azzal a céllal is tekertem, hogy minél tovább élvezzem, ne hazavánszorgás legyen az utolsó szakasz.
az írásod alapján (és kapcsolódva) a váz-váz különbséghez: a karbon váz (gyorsba'> Kuota, Bianchi-k, Wilier, Colnago, és most az Argon 18) számomra az eszméletlen taposási merevséget/jóval nagyobb hatékonyságot, a sebesség sokkal könnyebben és tartósabban elérését és megtartását, ill. a kényelmi faktor egyértelmű növekedését hoztapärt írta: ↑2026.07.11., szomb. 22:16Érdekes élmény volt: szerintem ilyen könnyedén még soha nem tekertem fel, de érzésre talán lassabban mentem, mint korábban (szokás szerint nem mértem). Ahol ilyen nagyon kímélő pörgetésre váltottam, ott sokkal kisebb fáradtsággal haladtam...
Lefelé, mint számítani lehetett rá, a kompakt 50-es lánckereke egy kicsit behatárolta a szórakozást. Van ott egy hosszabb, veretős egyenes, ezen egyszerűen elpörgött a lábam, egy határon túl semmi érdemlegest nem tudtam már hozzátenni a gravitáció adta tempóhoz. Az 53-assal itt még rá tudtam segíteni egy kicsit, de amúgy ezen a kis szakaszon kívül hobbista szinten a mi hegyeink közt tényleg nem sok minden szól a kompakt ellen
...
Az viszont már előttem is rejtély, hogy húsz évesen hogy a toszba' mentem itt fel 42/21-el egy 11kilós acélvázas böszmén, a debreceni hegyeken edzett lábaimmal.Nem olyan rossz fiatalnak lenni, csak akkor még az az egyetlen állapot, amit ismerük, és nem tudjuk súlyán értékelni.
OK, nálunk nem nagyon vannak hosszú emelkedők,de sokkal jobb a testnek a magasabb rpm. Nem, kompakt + nagyi sor.
Abszolút nyugger gép. 
Nem olyan rossz fiatalnak lenni, csak akkor még az az egyetlen állapot, amit ismerük, és nem tudjuk súlyán értékelni. (onnan még van hat - hét dombmászás).
Javítottam.
Annyi kiegészítés, hogy Barna esett, nem én. Nem fogalmaztam egyértelműen.pärt írta: ↑2026.07.10., pén. 21:56Örülök, hogy ennyivel megúsztad.
Ilyen sorozatterhelés mellett nem is tudom, mekkora emelkedő tudna jól esni a vége felé. De azért a legutóbbi majki túra alapján nem nagyon féltelek.
